Mr. C. Campbell

Chris a világ egyik legmázlistább embere, a pozitívumait ismerve, de persze neki is vannak kevésbé előnyös tulajdonságai, ami azt illeti. Ő egy olyan srác, aki nagyon tud szeretni, és ő is igencsak szerethető. A kedvességével és a helyességével nem vág fel, viszont ezzel a két tulajdonságával a világ összes lányát a kisujja köré tudná csavarni. Chris eléggé sértődékeny, és könnyen megbántható, de ez a sértődés nem tart tovább pár percnél..esetleg óránál. Anyukájával és nevelőapukájával, és apukájával, nevelőanyukájával és testvéreivel is nagyon jó kapcsolatot ápol, gyakran meglátogatja őket. Ő egy olyan srác, akivel bárki mer beszélgetni, nagyon segítőkész, barátságos, nyílt, barátkozós. Számíthat rá az ember, ha bajba kerül, és szeretné megbeszélni valakivel, ilyenkor a legtöbb embernek Chris jut eszébe, aki szívesen segít. Ezek mellett viszont eszméletlenül türelmetlen és makacs. Önfejű, legtöbbször a saját útját járja, de ha egy közeli barátja ad neki javaslatot, tanácsot, azt meghallgatja, és legtöbbször meg is fogadja. Bátor, megvédi a barátait, kiáll mellettük, de ilyenkor elszáll magától, és olyanokat vág a másik ember fejéhez, amit később megbán, de ilyenkor rendszerint lelkiismeretesen bocsánatot kér a haverjától, akit esetlegesen megbántott. A haja mindig úgy áll, mintha most kelt volna ki az ágyából, ehhez társul a nagyon szép mogyoróbarna szeme. A ruhái eléggé divatosak, ad magára, szeret is vásárolni, főleg akkor, ha társaságban van.

Hát itt lennék. Röviden csak annyit rólam, hogy itt vagyok. Ez elég is lenne, de én elmesélem bővebben. Egy hóeséses novemberi napon születtem, a tél elég hamar jött, pont mint én, mivel még lett volna pár nap nyugim anyu hasában. Viszont, hogy megszülettem, így is nagy volt az öröm, egyetlen gyerekként a családban, unokatestvérem sincs, tehát tényleg egyetlen gyerekként(egyelőre). Apukámat sajnos kiskoromban elvesztettem magam mellől, mivel a szüleim elváltak, ezután pedig anyu és apu is újraházasodott, én pedig anyunál maradtam. Először persze azt gondoltam, na jön majd ez az ember, és anyu nem is fog velem foglalkozni. Elég nagyot tévedtem, mivel anyunak sajnos rengeteget kellett dolgoznia, a kórházban, ahol a munkahelye volt, gyakran kellett beugrania egy kolléganője helyére, volt hogy hajnalban érkezett meg, és délután már mennie kellett vissza. Nagy szerencsémre Paul, anyu új férje otthonról dolgozott, valami nagy vállalat feje volt. Ő nagyon sokat törődött velem, és a taníttatásommal. Ha nem ment a matek, hívott valami matekzsenit a cégétől, és neki addig kellett magyaráznia, amíg meg nem értettem. Egy idő után Pault annyira közel éreztem magamhoz, hogy amikor 9 éves voltam, és a bizonyítvánnyal a kezemben beléptem a lakásba, csak annyit mondtam: "Anyu, apu, 5-ös lettem matekból!" Persze mind a ketten nagyon meglepődtek, de a mosolyukból látva örültek, hogy Pault is a család részének tekintem. Emellett apunál és az új barátnőjénél is sok időt töltöttem, rendszeresen kempingeztünk, sportoltunk, és apu új kapcsolatából lett egy öcsém, és egy húgom, akik 2, illetve 4 évvel fiatalabb nálam. Ezek után a gyerekkoromat egyáltalán nem mondhatom üresnek, és hiányosnak. Paul vállalatának köszönhetően az érettségimre is rendesen fel tudtam készülni, így kiváló átlaggal, és ötös érettségivel vettek fel a...*dobpergés* Yale egyetemre. Mikor megjött a nagy boríték, el sem mertem hinni, hogy tényleg felvettek, otthon kivártam a legmegfelelőbb pillanatot, ami végül is ugyanaz a pillanat lett, mikor anyu és Paul elmondta, hogy kisöcsém lesz. Az egész családban nagy volt az öröm, mindenki mindenkit felhívott, és hol azt ecsetelte, hogy újabb gyerek lesz, vagy azt hogy a legnagyobb megy a Yale-re. A nyaram eléggé zsúfoltra sikeredett, hol egy zenekari fellépés, hol egy nyaralás, hol csak lógás a haverokkal, de bármennyire is úgy tűnhet, hogy loholás volt csak, nem az volt. Az egyik ilyen fellépésen történt, hogy miután negyedszeri visszatapsolás után végre le tudtam jönni a színpadról, egy férfi odajött hozzám, hogy hallott énekelni, és mesélt a táborról, így hát az ő meghívására vagyok itt.