Marcus Westler

Máris leszögezem azzal ezt az egészet, hogy nem szeretem ha egy diákom férfi létére nyöszörög és hisztizik. Azt bízzuk a lányokra mert mindenkinek más feladata van az életben, ha én nem változtattam meg a lábam közötti dolgot akkor a többi férfi se tegye. Testnevelés tanár vagyok de ez csak a külső neve a dolgoknak, ha valaki külön megkér, akkor szívesen oktatok harcművészetet is. Több fajta harcban vagyok otthon és részemről semmi akadálya a kevert stílusnak sem.
Ami külön engem illet...hát nem tudok olyan sokat mesélni magamról. Kérésre tartózkodom itt és oktatom a srácokat, engem nem mindenki szokott szeretni a módszereim és a fair play mániám miatt. Ugyanakkor a tábor végére mindenki rájön arra, hogy nem szívózok hanem igazságosan, de mégis izzadásig oktatok. Tőlem mindig valamennyivel több lelki belsővel távoznak az emberek, mint amennyivel ide jöttek. Magamat is szeretem edzeni és itt a természet lágy ölén erre nagyon jó sanszaim vannak. Húzódzkodni az ágakon, fémkorlátokon, fekvőtámaszozni végre normális talajon, avagy szimplán csak felfutni a hegyre és vissza...imádok itt lenni. Sportoló vagyok én is, amint az kiderült a harcművészeti irományomból és a tábor végén pont lesznek is meccseim, szóval nem lazsálok én sem. Ha valaki nagyon jó eredményt mutat nálam, akkor magammal viszem az én edzési szintemre, de azt nem fogja megköszönni. Határozott és céltudatos ember vagyok és ezt elvárom mástól is, viszont ha ez nincs benne akkor én magam fogom belenevelni az emberbe. Mondtam...nem nagyon szeretik az én óráimat az itteni táborozók de a végeredmény a lényeg és nem a pillanat. Mivel nyár van, nem öltözködök túlságosan fel, trikó, póló és egy alap farmer cipővel. Ha oktatok akkor rövidebb melegítőnadrág és ennyi. Nem a ruha teszi az embert, maximum a lányoknak van szexisebb fenekük ha olyan gatyát vesznek fel.

Mit is mondhatnék még magamról így hirtelen...furán hatnak rám ezek a kérdések de végül is olyan ez az egész, mint egy önéletrajz. A testnevelés dolgot még kiskoromban terveztem el az általános iskolai évek alatt. Tetszett, hogy első szóra csinálnak fizikai dolgokat az emberek az én szavamra. Fiatal voltam és kellett egy ürügy arra, hogy belevágjak ebbe az egészbe, talán ez a minimális hatalomvágy keltette ezt fel bennem. Ahogy teltek az évek és elkezdtem az elméleti részére járni, átformálódott ez a feltételezésem és az emberek egészsége kezdett el inkább érdekelni. Természetesen az sem egészség, ha kidolgoztatom mindenki belét de valamilyen szinten az izom igényli azt, hogy kifárasszák és tudjon önmagának is dolgozni azzal, hogy "magához tér." Elsőnek általános iskolában kezdtem el oktatni de az nem volt túl hosszú távú, mivel unalmassá vált az, hogy folyton jönnek nyafogni a szülők azzal, hogy az ő gyerekét ne hajszoljam túl. Én tehetek róla, hogy nem tud 20 fekvőt lenyomni a gyerek?! Megelégeltem ezt a dolgot és amint megvolt az alap rutinom ebben, elmentem középiskolába, ahol már jobban megtudtam dolgoztatni a végzős, avagy a felnőttebb korosztályt. Ott született meg bennem az igazi miértje a munkámnak, mikor hozzám jöttek oda, hogy köszönik szépen ezt a keményebb edzést mert jobban néznek ki és ezáltal nőtt az önbizalmuk is. Emlékszem egy srácra, aki egyenesen imádta ha Capoeira oktatásokra tudott hozzám járni. Imádott szaltózgatni, imádott a zenével együtt mozogni és a kedvence ennek a kettőnek vegyülete, mikor dupla szaltóból ütemre verheti szét más fejét.
Ezek után egy kis időre abbahagytam ezt az egészet és elkezdtem én is komolyabban foglalkozni magammal, eljártam dupla edzésekre, többet gyúrtam és többet versenyeztem is. Mostanra városi bajnok vagyok és készülök az országosra..ha nincs előtted cél akkor elveszel emberileg és ezt nem hagyom magamnak soha. Épp a felkészülésem közepén voltam, amikor megkaptam a felkérést a tábori oktatásra és persze, hogy elfogadtam. Terepen minden nehezebb és élvezetesebb, nem is egy harci szabályzat mondja ki, hogy a természetben találod meg igazán önmagad és ki akarom próbálni én is a dolgot. A diákok tanítása pedig pénzkereset és ugyanúgy élvezettel tölt el, még ha utálnak is érte páran. Szóval hajrá emberek, megfogjátok emlegetni ezt a nyarat.