bianca lovalace ×× 100%

Láttál már bombát? Igen? És láttad milyen mikor felrobban, hogy mekkora kavarodást csinál és mennyi galibát okoz? Igen? Akkor ezt építsd át egy emberbe és megkapsz engem. Egy energia bombát, akit nagyon nehéz leállítani, aki csak mondja, mondja, mondja megállás nélkül. Furcsa és egyben vicces helyzetekbe vagyok képes kerülni, de nagyon ügyesen veszem ki magam ezekből. Mindig tudom mikor mit kell mondani, és olyan szinten tudok hazudni, hogy még a saját anyám is elhiszi, hogy ügyvéd, hogyha én azt mondom neki, hogy ő bizony az. Ez nem mindenki szemében pozitív tulajdonság, de ha gyorsan kell kimagyarázni magunkat a kutyaszorítóból azt hiszem egészen hasznos tud lenni.
Persze nem csak ilyen vagyok, nagyon segítőkész vagyok, nehezen mondok nemet, főleg ha valaki kiskutya szemeket mereszt rám, az a legnagyobb gyengém. Mindig igyekszem felvidítani mindenkit, ha a legrosszabb állapotomban vagyok, azt is elrejtem, hogy senkinek se tűnjön fel legyen szó akármiről. Mindig másokat helyezek magam elé, és azt veszem figyelembe, hogy nekik mi lenne a jó, mivel tudok segíteni, vagy esetleg gátolni őket, hogyha olyan helyzetbe kerülnek. Persze a legjobb barátok a legnagyobb őrületbe is belemennek a kezedet fogva, de azért határok vannak.
Ezek mellett egy nagyon makacs ember vagyok, ha egy vitában hirtelen feltűnik, hogy nincs igazam, akkor sem hagyom abba a vitatkozást, csak kicsit vissza fogom, de addig nem hagyom abba, míg a másik be nem fejeti a velem való ellenkezést. Nagyon lojálisnak is tartom magam, senkit sem árultam még eddig el soha, és nem is hagyok magára senkit, ez nálam alap, és ezt másoktól is elvárom. Vagyis ha most valaki közli velem, hogy terhes, nem fogja megtudni senki, csak mikor már ő is elmondja másoknak.
Összefoglalva egy életvidám Barbie baba vagyok. De nem azért mert annyi eszem van, hanem mert a külsőm ahhoz hasonlít a leginkább. Szőke hajjal parádézok, ami igaz néha átfordul barnába, ha olyan a hangulatom és befestem, de eredetileg barbie baba szőke. Szemeim zöldek, ez eltér egy átlagos barbie szemétől, viszont az arcom ugyanolyan ovális formát vesz fel és bőröm is világos. Szerintem egész életemben egyszer voltam annyit a napon, hogy lebarnulhattam volna, de nem az történt, hanem vörös lettem, mint Arielle mellett az a rák Sebastian. Nem volt valami vonzó látvány, nekem elhihetitek.
Alkatom vékony, de domborodok amennyire szükséges, és ahol szükséges, így nem kellene elrejtenem magam, mégsem mutogatom a testem haspólókban, mert azzal az erővel futkározhatnék melltartóban is, és senki sem szólhatna meg. Igazából átlagosan öltözködöm, egyetlen bakim az, hogy utálok mezítláb lenni, azt is, ha valaki mezítláb van és azt az orrom alá nyomja. Lábfóbia? Megeshet, de emiatt vagy zokniban vagyok, vagy zárt cipőben, és amíg víz közelébe nem megyek, addig le sem veszem. Érdekes Barbie baba lennék azt hiszem, azokon sose láttam zoknit.

Kezdjük ott, hogy megszülettem, februárban, ami egy egészen hűvös hónap mindegy melyik országot nézzük, de akkor még nem gondoltál bele, hogy ez Kanadában milyen. Olyan, mint az Északi sarkon a Mikulás mellett, de még ott is meleg van, hiszen a gyerekek általában a Mikulás ölében ülne. Egyébként, ebben, ha jól belegondolunk, egészen pedofil lehet a Mikulás. Van vagy több százezer éves és kisgyerekeket ültet az ölébe, majd éjszaka belopódzik mindenki házába és ajándékokat dugdos el, de nem vár cserébe semmit. Szerintem ez valahol sántít, de lehet csak nekem vannak ilyen furcsa gondolataim.
Mindegy. A lényeg, hogy olyan hideg volt, hogyha az oszlopot megnyaltuk volna odafagyott volna a nyelvünk. Elvileg abban az évben volt a leghidegebb, de nekem még mindegy volt. Mivel beleszülettem abba a környezetbe nem tűnt fel, hogy mindig hideg van, hogy sapka, sál, kabát és sokaknak kesztyű is kötelező. Én annyira melegvérű vagyok, hogy mire összegyúrtam egy hógolyót a fele elolvadt a tenyeremben, ami nem volt épp a legjobb stratégia, viszont, mindenki aki velem egy csapatban volt, azt fel tudtam melegíteni, ha elég közel álltak meg hozzám.
Mikor oviból átkerültem az iskolába, már kiderült, hogy nekem zenei tagozatosnak kell lennem és matekból kiemelkedően jó vagyok, pedig csak össze kellett adni, kettőt, meg kettőt. Mikor feljebb haladtam az iskolában az ikerhúgaim követtek engem a zenei osztályban, de egészen másmilyenek voltak, mint én. Én már a suli elején barátkoztam rendesen, és sosem rosszalkodtam, a húgaim viszont csendesebbek voltak, és rendetlenebbek, mert volt, hogy az óra közepén vesztek össze, és amolyan pankráció szerű dolgot lenyomtak. Csoda, hogy a padokról nem ugráltak egymásra, bár én azt is kinéztem volna belőlük akkoriban.
Olyan hat éve történt meg először, hogy elhagytam Kanada megszokott lankáit és hegyeit, hogy megismerkedhessek egy nyári táborral. Mondanom sem kell, hogy eleinte mennyire utáltam a gondolatot, hogy a szüleim így akarnak megszabadulni tőlem, és megfogadtam, hogy nem fogom jól érezni magam, hogy semmilyen programon nem veszek részt és csak nyavalyogni fogok. Ezt egészen addig tartott, míg Danielle felé nem sodort a szél, mert akkoriban még tudott sodorni, ha nagyon akart. Igaz barátnőre leltem már akkor benne és ez most is tart. Igen a mai napig a legjobb barátnőm, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy jóban, rosszban mellette vagyok, és ha hajnali háromkor hívna azzal, hogy elfogyott a csokija én akkor is ott lennék neki.
Azt hiszem igaz, a mondás, hogy az igaz barát a bajban mutatkozik meg, mert két éve egy szörnyűség történt, amibe majdnem beleroppantam, hiszen a legjobb barátnőmnél rákot diagnosztizáltak. Egy valamivel tudtam tartani magamat, hogy neki nem egy síró összetört Bee kell, hanem egy olyan, aki tartja benne a lelket. Ezért kaptam össze magam, összekapartam minden kis részemet és a szívfájdalmam ellenére végig mellette voltam, támogattam, és fel is vidítottam azt hiszen. Szerintem jó munkát végeztem, hiszen épen egészségesen itt van velem együtt, azon a szent helyen, ahol megismerkedtünk. Azt mondják, ha egy barátság 7 évet kibír, akkor örökké fog tartani. Na Danielle, menni fog ez?