Veronica McKenna

Külső:
Váll alá érő, sötétbarna hajkorona. Zöldeskék szemek, amik általában sminkkel kiemeltek. Tökéletes arc, láthatóan nem hanyagolja el magát soha. Alakja kecses és vékony, már-már NAGYON vékonynak mondható. Úgy 165 cm magas. Stílusa kihívó, felhívja magára a figyelmet mindig. Szereti gyakran cserélni ruhatárát, megteheti, van pénze. Általában hord ékszereket. Füle több helyen is ki van szúrva. Körmei mindig kifestve. Nagyon sok időt fektet a kinézetébe és ez láthatóan eredményét is meghozza.
Gitározik már kiskora óta. A gitárja szent tárgy!

Belső:
Hm... hol is kezdjem? A lány, aki után mindenki megfordul. Hogy miért? A kinézete. Tökéletesen a mai világba illik, tökéletesen a pasik vágya és álma. A járása. Magabiztos és élvezet nézni.  A jelleme. Ami a legfontosabb mindenki számára. Elámulsz tőle, hirtelen úgy érzed, bármit megtennél azért, hogy a barátja legyél. Egy teljesen szilárd természetű, elzüllött csaj, akiből ezt elsőre ki sem néznéd. Két személyisége van, amiket az idők során nagyon szépen megtanult váltogatni. Általában a jobbik arcát mutatja, a másikat csak esténként veszi elő. A jobbik arc. Az aranyos, jól nevelt kislány, aki meg akarja változtatni az embereket, aki semmi rosszat nem tett még. Aki fél a múltjától.
Aztán a rosszabbik én... a vadul bulizós, mindenre vágyó, drogos, cigis, piás. A hasonló stílusú pasik minden álma, aki akár egy öltözőben elrendezi a vágyaidat. Belerángat mindenbe. Neked viszont tenned kell azért, hogy az ő barátja lehess. Valami olyat, amilyet ő is szokott. Ő mindenképp meg fog változtatni téged, vigyázz vele. Totál káosz.

Nem véletlenül ilyen, célratörő és elhatározott, a múltja teljesen megváltoztatta. Fél beszélni róla, fél arról is, hogy még a mai napig rémálmai vannak róla.  
 

Hol is kezdjem el a történetemet?
1996-ban születtem New Yorkban. Mondhatni, hogy jómódú családba, mindkét szülőmnek elég elit munkahelye volt. Egyke lettem. Soha nem született testvérem, persze piciként jó lett volna egy öcsi vagy egy húgi, akivel el tudom ütni az időt, ahelyett, hogy a hülye dadust kellett figyelnem amint mutogatja a kifestősben az állatokat és megpróbálja nekem elmagyarázni, hogy hogyan ugassak ha a kutyára gondolok és iiigy tovább.
Szóval elég kevés időt töltöttem a drága szüleimmel. A nyarat mindig vártam. Ez volt az az évszak, amikor egy pár héten keresztül én kerültem a középpontba és elmentünk együtt nyaralni vagy kirándulni. Útközben sokszor meglátogattuk kedvenc nagynénimet is. Aztán meg tőle kaptam az első gitáromat, mert ő is gitározott fiatal korában. Olyan 6 éves lehettem. A szülők jó elfoglaltságnak is tekintették, ezért rögvest beírattak egy gitártanárhoz, csak hogy minél kevesebbet unatkozzak egyedül otthon és gondolkodjak baromságokon, mint például, hogy hogyan tudnám felgyújtani a házat. Hát igen, volt ilyen korszakom is...
8 éves koromig minden a lehető legnagyobb rendben volt. Azon a nyáron viszont a szüleim súlyos autóbalesetet szenvedtek és mindketten belehaltak. Én pedig rá lettem tukmálva drága nagynénémre, aki mellesleg az egyetlen élő rokonom az egész családból. Így hát tanyasi lány lettem.
Először utáltam. Nem is tudtam, hogy a semmi közepén mit lehet egész nap csinálni. Aztán szép lassan megszoktam, megtanultam lovagolni (hisz a nagynéném miután felhagyott a zenéléssel, lovakkal kezdett foglalkozni), majd egy év alatt teljeset fordultam magam körül. Persze a gitárt nem tettem le, innentől nagynéném tanított tovább.
Következő nyáron meg kellett ismerkednem nagynéném fiával. Elizabeth (így hívják a nagynéném) elvált a férjétől évekkel ezelőtt, és ő pedig magával vitte a fiát, aki 3 évvel idősebb tőlem. Nem valami jó fej, be kell valljam. Mivel túl messze laktak, ezért egy éjszakát ott kellett mindketten töltsenek nálunk. Nagynéném e miatt elment bevásárolni a fiúval vacsorára, mire én persze otthon maradtam az őrültnek tűnő férfival. Sajnos nem sült ki jól a dolog, megerőszakolt, majd ott hagyott a padlón eszméletlenül, ő pedig lelépett. Másnap a kórházban ébredtem.
Mondhatjuk, hogy ez volt életem fordulópontja. Zárkózott lettem, nem akartam, hogy hozzámérjen bárki és bármi. Személyiségem, amit mai napig tartok, akkor kezdek el gyökerezni.
Elizabethel persze teljesen normális voltam a későbbiekben és a fia is odaköltözött hozzánk, próbált segíteni rajtam, bár kicsit féltem tőle, úgy éreztem, hogy talán van benne is valami az apjából. Aztán ahogy nőttünk megismertük egymást és jóban lettünk. Nagynéném hallott először a Summer Campről és ajánlotta, hogy kamatoztassuk egy kicsit a tudásunkat, így minden évben ellátogatunk erre jó kis közösségbe egy kis kikapcsolódásért.
Én mondjuk még mindig küzdök rémálmokkal és egyéb problémákkal, de ezekre a mai napokban már vannak megfelelő módszereim, amikkel könnyen ki tudom küszöbölni a problémám.