Emily Corvino

Hosszú szőke haja, és kék szeme van. Vékonyka lány, ezért sem látszik rajta, hogy mennyi ereje is van valójában. Körülbelül 165 cm magas, és 47-48 kilo. Szereti az alternatív stílust, és mindenféle zenét meghalgatt, de a kedvence a rock, az elektro és a dark elektro. Legjobban a cicákat szereti, de nagy állatbarát. Egészségesen táplálkozik, nem iszik cukros italokat, nagyon sokat foglalkozik a test- és a lélekápolással. Nagyon kedvesnek tartják, sokszor komoly, de meg van a maga humora is. Imád légtornázni, ezen belül is nagyon szereti a rúdtánc-akrobatikát.Nem szereti az ellenszenves, nagyképű embereket, az öntelteket. Ha valaki belé köt, nyugodt szívvel és nagy mosollyal vissza beszél, sose hagyja megalázni magát. Vagy viccet csinál az ellene irányuló rossz tettből, vagy ha nem is tud kimenekülni a slamasztikából, akkor valamilyen úton-módon vissza vág. Viszont ha meg is bántják valamivel, akkor azt nagyon a szivére tudja venni, nagyon érzelmes tipus.  

1996. április 27-én láttam meg a napbilágot, az észak-olaszországi Treviso városában. Anyám Norvégiából jött, neki is köszönhetem fakó színem, viszont nem tartjuk a kapcsolatot, mivel alkoholista lett és elment valami másik férfival még akkor, amikor csak 10 éves voltam. Apával maradtam, hallani sem akartam anyámról, sok bajt hozott az életünkbe, ezért sem szeretem. Apát nagyon szeretem, sok mindent meg tett és meg tesz értem, hogy jól nevelt legyek, és ne adódjon semmi gondom a jelenben és a későbbi jövőmben majd. Támogatta a légtorna gondolatát is, bár sokat vonakodott tőle, félt hogy a kicsi lánya egyszer majd egy nyaktöréssel jön haza. Apának egy építő ipari vállalkozása volt, sokszor ő is be állt a munkásokhoz dolgozni, tisztességes, jóakaró ember. Mindenünk meg van amire szükségünk van. Mivel anyámnak köszönhetően vissza maradtam két évet az iskolában, ezért még mindig csak középiskolás vagyok 19 éves fejjel. Eléggé elszoktam magam szégyelni, ha erre gondolok, de tudom, ha majd elvégzem a sulit, akkor minden rendben lesz már. Közgazdasági egyetemre szeretnék majd tovább menni, pénzügyi szakra, utána majd egy bankmenedzserit is megpróbálok, hisz mindig kell aki a pénzt forgatja. Azt hiszem 14 éves koromban kezdtem el a légtornát, nagyon nehéz, de annál sikeresebb éveket hagytam a hátam mögött, vagyis azt se mondhatom, hogy amatőr vagyok. Sokat foglalkozom ezzel, mivel nagyon szeretem. Viszont amikor megtudta mindenki suliban, hogy én ezzel foglalkozom, azon belül leginkább a rúdtánccal, nagyon megvetett mindenki, mivel ők azt képzelték a kis agyukban, hogy biztos striptíz táncos vagyok, de ez nem így van, a rúdtánc egy sport, a félpucér vagy netalán teljesen meztelen nők ugrabugrálása a rúdnál az már prostitúció. Hiábba magyarázkodtam bárkinek is, mindenki kinevetett, kigúnyolt, csak a tanárok álltak mellettem, akik tudták is, hogy mivel foglalkozom. Egyedül voltam nagyon sokáig, amíg nem jött egy lány a suliba. Ránézésre elég fura volt, mindenki kiközösítette, csak azt nem tudom hogy miért. Nagy szíve volt. Én voltam az egyetlen aki oda ment hozzá. Bennem is eleinte kételkedett, de hamar össze barátkoztunk. Mi voltunk a két különc csaj, a rúdtáncos “prosti” és az esetlen pápaszemes. Igazából nem érdekelt, hogy mit is mondanak, féltek tőlem, mert visszavágtam. Sose kedveltek e tulajdonságom miatt, nagyszájúnak gondoltak. Az egyik versenyen viszont nagy lehetőséget kaptam arra, hogy tisztázzam magam. Sokat készültem a “World Pole Dance Championships” eseményre, ami igazából azt takarja, hogy a világ minden tájáról, mindenféle korosztály profi szinten versenyezzen. Legalább fél évet szenteltem ennek, hogy megmutassam azt, hogy a rúdtánc mennyire más, mint amit a sztriptíz bárokban látnak. Ott ismerkedtem meg egy rendezővel, aki viszont a kezembe nyomott egy szórólapot, rajta a “Summer Camp” felirattal. Azt mondta, hogy próbáljak meg bejutni, mert van bennem tehetség, amit lehet még tovább fokozni.Tehát így kerültem ide, a Summer Camp kapujába, nem tudom hány óra utazással a hátam mögött. Apa is meg mondta: “Ha törött nyakkal jösz vissza, akkor fel is út le is út, nincs több torna.”. Persze ezt ő se gondolja komolyan, csak aggódik.