Leah S. Mallory

Nem is tudom melyikkel kezdhetnék. A külső valószínűleg könnyebb, hiszen nő vagyok. Melyik nő nem tudna a külsejéről beszélni? Szerintem én órákig tudnék csacsogni róla... Sőt, órákig tudom a tükörben is nézni magam. Igazából neked is elég lenne csak rám nézned ahhoz, hogy lásd hogyan is nézek ki, de egye fene megkönnyítem a dolgod! Szóval. Arcomat gyönyörű szőke hulllámos fürtök veszik körül, amiket nagyon  imádok. Csak mondaná valaki, hogy nem szép! Addig élt az illető! Na meg az is aki hozzá mer érni. A hajam tabu, ezt nem árt tudnod, még mielőtt veszélybes sodornád az életed. A szemem olyan akár a tenger. Kék, és ha belenézel elveszel a végtelenségében. A magasságom szerencsére pont ideális, nem vagyok egy törpe, de égi meszelő sem... Leszámítva persze ha felveszem a magassarkúim egyikét. Akkor még a felhőket is elértem. Képletesen szólva persze. Az alakom is mondható ideálisnak, sokak szerint még modellnek is elmehetnék, és ki tudja, lehet egyszer ki is próbálom.
Belső. Na ez már nehéz kérdés. Pontosabban a válasz nehéz rá. Nehéz úgy beszélni magamról, hogy ne legyek elfogult. Elvégre az emberek nagyobb része, magáról csak szépet és jót tud mondani, rosszat már nem igazán. Nos, ezzel én is pontosan így vagyok, de azért megpróbálkozom bemutatni a rosszabbik oldalamat is, de csak akkor, ha nem mondod el senkinek. Jobb szeretem ha az emberek saját maguk ismernek meg és nem pedig egy ilyen iromány alapján, vagy rosszabb esetben pletykák hallatán. Alapvetően egy mosolygós kis energiabomba vagyok. Imádok nevetni, imádok viccelődni, imádok szúrkálódni és egy olyan lány vagyok akit úgy nyerhetsz meg magadnak, ha mondasz neki egy oltári viccet. Igazából nagyon könnyen barátkozom, viszont ha valaki elveszíti a bizalmamat, azt többé soha nem szerezheti vissza, tehet bármit is az illető. Legtöbb esetben segítőkész vagyok és kedves, de természetesen mint mindenkinek, így nekem is van rosszabb napom... Olyankor jobb ha messze elkerülsz. Az emberekhez szörnyen tudok ragaszkodni, éppen ezért van az, hogy ha megbántasz arra örök életemben emlékezni fogok és többé már nem ragaszkodom hozzád annyira. A tánc a szenvedélyem. Nem tudom mi is lenne velem tánc nélkül. Meghalnék.  

Lássuk csak. Idén harmadik alkalommal jelentkeztem a Summer Camp táborába, és mindenki nagy szerencséjére, most is alkalmasnak találtak arra, hogy itt lehessek és még mostaninál is jobb táncost faragjonak belőlem. A tábor ugyan rengeteg lehetőseget nyit meg előttem, rengeteg kaput, és rengeteget tanulhatok itt, de én valahogy mégsem ezek miatt szeretek itt lenni. Persze a tanulás is a főbb célok közé tartozik, viszont a szórakozás, az ismerkedés, a barátkozás mégis jobban vonz. Az elmúlt években rengeteg ismerőst gyűjtöttem itt be, és vannak akikkel csak ezen az egy helyen tudok találkozni. Azok a bizonyos viszontlátások olyan percek az életemben, amiket megmagyarázni sem tudok. Nem is lehet. Ezt meg kell tapasztalni ahhoz, hogy tudd milyen... Át kell érezni. Az egyik ilyen barátom Bradley Anderson. Ő minden nyáron Miamiből utazik ide és minden évben úgy örülünk egymásnak mit majom a farkának. Brad egy igazi tehetség, a hangjához még csak hasonlatot sem tudok. Mindig azt terveztük, hogy majd egyszer ő híres énekes lesz, míg én majd a háttértáncosa leszek. Szép kis álmok, mi tagadás!
Alig néhány perce érkeztem meg, de máris megrohamoztak az ismerős arcok, akikkel az elmúlt két évben annyi csínyt elkövettünk, amennyire csak képesek voltunk. Szinte alig várom, hogy leszálljon az éjszaka és újra belevethessük magunkat a gonosz kis manó szerepébe, és takarodó helyett valami egész más, szórakoztatóbb tetteket vihessünk végbe, amikre természetesen örök életünkbe emlékezni fogunk. Bár idén nagy szerencsémre a bátyám is a környéken fog ólálodni egész áldott nyáron, aminek egy részem örül, másik részem már nem annyira. Szeretem a bátyámat, szó sincs az ellenkezőjéről. Nagyon ragaszkodom hozzá, keresve sem találnék jobb testvért, és szörnyen örülök amiért ő is itt lehet velem és majd szurkolhat nekem a tábor végén megrendezett versenyen, viszont attól tartok, hogy mind a tizenkét szemét rajtam fogja tartani. Azt csak nekem szabad... Neki nem!
- Leah! Leah! - A nevem hallatára felkapom a fejem és végetvetek a gondolatmenetemnek, de mire észhez térnék, már Joanna a nyakamba is veti magát, aminek köszönhetően mindketten a földön kötünk ki. Nagyszerű! Alighogy leráztam az iménti sereget, máris jön egy újabb! Még mindig csak meglepetten pislogok, mikor ő kezemnél fogva felrángat a földről és már magyaráz is. Joanna nagyon híres a beszédjéről... Rengeteget tud csacsogni, mindig tud valamit mondani. Főleg ha nem találkozott veled már majdnem egy éve. Talán pontosan ezért is szeretem őt annyira... Mellette szinte teljesen lehetetlen unatkozni, maximum csak akkor ha alszik. - Joanna! - Magamhoz ölelem a lányt, aztán vagyok olyan kedves, hogy a kezébe nyomjak néhány bőröndöt és cipeltessem vele a lakóhelyünkig. Közben pedig még magyarázni is tud. Szerintem fél óra lefolyása alatt el tudná mesélni fél életét. Blablabla! - Éééés képzeld idén is hoztam borotvahabot... Már tudom is kivel kezdjük a trollkodást! - Örömében ugrándozni kezd, én pedig csak jókat vigyorgok rajta. Sajnos túlzottan fel vagyok pakolva táskákkal ahhoz, hogy vele ugrándozzak, ráadásul az utazás is lefárasztott, szóval amint pihenek egy kicsit, jöhet a szórakozás.