Steven Menton

Felvételi lap

Hajszín: világos barna, ha a nap elvégzi rajta jótékony hatását, egyébként inkább olyan, mint a mogyoró szerintem.
Szem szín: kék szemekkel áldott meg a sors, nem mondanám, hogy ez mindenkinek tetszik, sőt nekem nem tetszik, de nem tudok ezzel mit tenni.
Magasság: 180 centi magas vagyok, így kosaras már nem lehetek, már nem mintha az akarnék lenni.
Súly: milyen társadalomban élünk mi, hogy meg kell mondanom, hogy mennyit nyomok? Nem vagyok kövér, ez nem elég? Na jó, 78 kiló vagyok, de ez maradjon köztünk.
Allergia: a hülye kérdésekre? Viccet félretéve a laktózra nagyon allergiás vagyok, és a macskaszőrre, és egészen vicces, hogy ez a két dolog valahogy kapcsolódik egymáshoz. Plusz nem bírom annyira a napfényt, olyan vagyok, mint egy vámpír.
Örökölhető betegség: nem tudok róla, hogy lenne, de ha az annak számít, hogy a dédnagyapámnak jó sokszor volt szívrohama, akkor igen, van egy ilyenem.
Különleges ismertetőjel: az nem elég, hogy nagyon jóképű vagyok? Egyébként igen van egy ilyenem, egy anyajegy a belső combomon bal oldalt, ami úgy néz ki, mint Texas. Ez így már mindennapinak tűnik nekem, de másnak különleges.
Pár szó magadról: Vicces, jóképű, döglesztő, kicsit sem egoista és kiskutya vagyok. Már az utolsóval megbuktam, ez biztos, hiszen nem vagyok kutya, nincs annyi szőröm és nem nyalogatom magam olyan helyeken, ahol furán nézne ki. Viccesek csak néha tartom magam, vannak olyan eszement poénjaim, amit csak a legmegátalkodottabb emberek értenek meg, de nem is az a fontos, hanem, hogy van aki értékeli. Maximalistának pont emiatt sem mondanám magamat, de ettől függetlenül céltudatos vagyok, és ha valamit csinálok, azt precízen teszem, mert nekem fontos, hogyha valamit ki adok a kezem közül, az jó legyen. Nem teljesen egyenlő a maximalista dologgal. Ezzel együtt viszont szókimondó vagyok nagyon, hiszen semmi ne nyomja a lelkemet, hogy nem mondtam el kisebb indokok miatt. Nem nyalizok, én kerek perec kimondom amit gondolok. Rossz ember lennék emiatt? Nem nagyon érdekel, szerintem ilyennek kell lennem.

Mi jut eszébe?

Anne: az édesanyám, akinek annyi mindent köszönhetek. Mindig mellettem volt, ha szükségem volt rá, és mindenben segítettem neki, én voltam az, aki a kórházban is virrasztott mellette minden nap, még akkor is, ha tudtam, hogy hány napja van hátra. Szerintem a temetőbe is csak én járok már hozzá.
Baseball: mindig megakartam tanulni, hogy kell ezt a fajta labdajátékot játszani, de az apám sosem segített, így egyedül kezdtem el a legjobb haverommal. Ennek a vége az lett, hogy betörtünk két ablakot, és párszor fejbevágtuk egymást vagy az ütővel, vagy a labdával, az már mindegy volt.
Cirmi: az első macskámat így hívták, de mivel allergiás vagyok rá, hamar elpasszoltuk, helyette kaptam egy állatkerti tigrist, akit ugyanígy hívtam. Olyan Cirmi feje volt szegénynek.
Dob: ezen a hangszeren tanultam meg játszani, ha már volr ritmusérzékem, ki kellett használni, és lehet, hogy nagyon hangos volt az igaz, és az is, hogy senki sem szerette a családban, de én imádtam, le tudtam vezetni ezzel az idegességemet, és a hirtelen haragomat is.
Elizabeth: a nővérem, akivel nem ks nagyon beszélek. Most tölti a 35-öt, és szerintem azóta nem is láttam, hogy nagykorú lett, mert elköltözött tőlünk, és megszakította a kapcsolatot a saját családjával. Nem tudom ennek az okát, azt sem, hogy miért nem volt ott anya temetésén sem, de bevallom nem nagyon érdekel. Ha ő nem foglalkozik velünk én sem fogok vele.
Főzés: nem vagyok a világ legjobb szakácsa, nagyon nem is szoktam főzni, de mivel egyedül élek meg kellett tanulnom ezt-azt, hogy ne csak félkész ételeken éljek, hanem csináljak valami értelmeset is. Valamit, amivel jól is lakok, és nem csak fél, vagy egy órára.
Gízai Piramisok: az első olyan látványosság,  amit a családommal láttam, az első nyaralásunkon. Nem volt valami nagy dolog, nagyon nem, de mégis jobb volt, mint egyedül maradni otthon alig tízéves fejjel. Igen, otthagytak volna, hogyha tehetik, de a szomszédok ezt nem nézték jó szemmel.
Hatalom: ez van a kezemben, hiszen egy építészeti cég társigazgatója vagyok. Mindent megkaphatnék, amit akarnék, meg is tehetném azt amit akarok, de én nem az a fajta vagyok.
Irodalom: ez, az a tantárgy, amit mindig is utáltam, de a tanárt is, ahogy ő is engem. Én csesztem megtanulni az idióta verseit, elolvasni a kötelező olvasmányait, aminek meg is lett a következménye. Mindig megakart buktatni, de sose volt rá esélye.
Játék: itt nem a különféle szexjátékokra kell gondolni, hanem xbox, psp, és hasonlók. Sokszor ütöm el ezekkel az időmet, ha épp nem kell valamivel megszenvednem. Szerintem ez nem olyan rossz, mint ahogy a nők beállítják. Ez egy szükséges dolog egy férfinak, úgy mint az, hogy boxerban rohangálhasson, míg a haját turkálja holt kómásan.
Könyvek: nem vagyok könyvmoly, és igaz, iskolában szar voltam irodalomból, de a könyveket imádom. Nagyon szeretek olvasni, csak úgy falom a könyveket, és mindegy mit olvasok, csak ne legyen olyan, amit valaha kellett volna a suliban olvasni.
Lakások: ez a munkám, hogy házakat, lakásokat és irodákat építettek fel, és tervezek meg. Szeretem ezt csinálni, sőt imádom, ez az egyetlen igazán jó dolog az életemben.
Marvel: hatalmas képregény fan voltam kicsinek, ezernyi, meg egy Marveles képregényem volt, plusz még olyan kis akció figurákat is kaptam. Azt hiszem a kedvencem Amerika Kapitány volt, és a Fekete özvegy, de már nem vagyok benne biztos, mindegyiket nagyin szerettem.
Nárcisz: ez az a virág, amit minden hónapban viszek anya sírjára. Sosem hagyom ki, mindig ezt kapja, mert ez volt a kedvence, anyák napjára is csak ezt kapta, születésnapjára is, sőt az évfordulókra is.
Orrtörés: jó párszor tört el az orrom verekedésben, vagy baseball játék közben, aminek ugye voltak nem szép következményei. Igaz, mindig megúsztam egy kis vérzéssel, meg helyre ugrasztással, de mivel az apám orvos volt, ő gyorsabb intézte a dolgot.
Papírmunka: a legrosszabb dolog a világon, unalmas és fárasztó, jobban kimerülök benne, mint abban, ha egész nap fizikai munkát végzek. A szemem is belefájdul, és utána nehezebben is alszom el, de ezt is meg kell csinálni, ez az alapja a munkámnak.
QWERTY: ilyen billentyűzet van a telefonomon, meg a laptopomon is. Nem akarok erről semmit sem írni, csak ez a szó jutott eszembe a q betűről.
Ragasztó: egyszer beleültem egy székbe, ami tele volt nyomva ragasztóval, de nem azzal amit papír ragasztónak csúfolnak, hanem pillanat ragasztóba, mert ezzel akartak megszívatni. Még szerencse, hogy a boxeremnek is olyan színe volt, mint a nadrágomnak.
Sakk: erre a játékra akartak megtanítani a szüleim, azt hitték menni fog, de én nagyon szerencsétlen voltam hozzá. A sakkhoz túl gyorsan kell gondolkozni, és körültekintően, minden eshetőséget számba venni, é ez volt az, ami nekem tizenévesen nem ment, de még most se megy.
Társadalom: nem tetszik nekem a mai társadalom, amikor én voltam gyerek akkor még mindenki eljátszott az udvaron, vagy a közeli focipályán, senki sem az interneten élte a magán életét, nem kellett attól félnünk, hogyha beszélgetünk valakivel  az nem-e lesz valaki más. De a mai világban nagyon nem így van, és ez gusztustalan szerintem.
Uborka: utálom az uborkát, talán jobban, mint a kelbimbót, ami nálam hatalmas szó. Plusz ugye a terhes hölgyek is nagyon kívánják eme undorító étket, szóval több ok arra, hogy utáljam.
Vodka: a legalattomosabb alkohol, amihez valaha is közöm volt. Nem csak azt hiteti el, hogy tudok táncolni, hanem azt is, hogy mennyire jó a csajozós szövegem, meg, hogy még nagyon is jól vagyok, ihatok még. Szerintem nem egyszer éjszakáztam a budin emiatt az áttetsző ital miatt.
Wolfgang Amadeus Mozart: róla se nagyon tudok mit mondani, de ezzel a betűvel ő ugrott be először, és ugye az kell. Vagy nem?
Xerxész: emlékszem, hogy tanultam történelemből erről az emberről, de azt már nem tudom, hogy perzsa, vagy római harcos volt. A lényeg, hogy akkoriban bírtam, ma már csak a nevére emlékszem.
Yvonne: a legelső nagy szerelmem és megeshet, hogy az utolsó is, mert azóta nem voltam szerelmes. Nem volt rossz vége, közös megegyezés volt, hogy hagyjuk az esküvőt, nem megy az nekünk, így minden le lett rendezve, de azért valami ott kattant neki. Nekem nem, eddig se voltam egy hősszerelmes alkat.
Zene: egészen fontos helyet foglal el az életemben, hiszen dobolni is tanultam, meg a munka mellett jól esik hallgatni valamit, hogy ne legyen olyan unalmas. Sok nagyon sok ihletet is ad.

Nyomom oda az utolsó pontot a papíron, majd odaadom a pszichiáternek aki szembe ül velem. Nem kell nekem ilyen helyekre járnom, csak mivel gyerekkori ismerősöm, és vizsgájához kell, belementem, hogy egy ilyen fura lapot kitöltök neki. Nem tudom ezzel majd mit elemez ki, de nagyon nem is érdekel. Én megtettem amivel jöttem neki, szóval már csak arra várok, hogy idebökjön nekem egy olyat, hogy kész vagyunk, mehetsz, vagy valami hasonlót. Van még elég sok dolgom.