Elizabeth Hannah Malone

10 dolog, amit szeretek:
× tetoválások
× feltűnő, neon színű cuccok
× fullcap
× ékszerek
× laza öltözet
× snapchat
× különböző közösségi portálok
× hosszú, rikító körmök
× rapp zene
× evés, állandóan eszek

10 dolog, amit nem szeretek:
× állatok
× tanulás, meg is látszik a jegyeimen
× udvariasság
× félénk emberek
× szűz fiúval szexelni
× betegnek lenni
× egész nap a seggemen ülni
× igénytelenség
× a fizika tanárom
× ízesített energiaital

10 tulajdonság, amiket szeretek magamban, de mások lehet a pokolba kívánnak érte:
× be nem áll a szám
× laza vagyok, majd’ szétesek
× perverz
× hisztis
× makacs
× nem adom fel, mindent megszerzek, amit csak kinézek magamnak, legyen szó egy cipőről vagy egy fiúról
× kényes
× arrogáns
× egocentrikus
× magamutogató  

A napfény beszökik az ablakomon keresztül a szobámba. Nem bírom tovább lehunyva tartani a szemeim, egyszerre csak kipattannak a látószerveim és többé már nem vagyok álmos, pedig általában hétalvó vagyok és most még csak nyolcat üt az óra. Mi történt velem? Máskor ilyenkor ki se lehet rángatni az ágyból hétvégeken. A mindennapi rutinomnak megfelelően az éjjeli szekrényemhez nyúlok és leemelem róla a legújabb, legdrágább telefonom. Végig az ezúttal neon citromsárgában tündöklő, pár centis körmeim csodálom. Amint feloldom a telefont végigolvasgatom az üzeneteim, de nem írok vissza mindenkinek csak néhány fontosabb embernek. Az instagramra fellépve már megszokásból első dolgom beírni a nevem a keresőbe, majd kiválasztva a tags opciót gyorsba végiggörgetek a képeken. Megannyi fotó díszeleg a fellépéseimről, pár rövidke videó, amelyben megvillantom a tehetségem és ehhez hasonlók. Félreértés ne essék, mivel egyáltalán nem vagyok híres, viszont a környéken néhányan tudják, ki vagyok, mivel járok fellépni. Egoista mosoly táncikál az arcomon a megannyi dicsérő kommentárt olvasván és a kedveléseim száma napról napra nő. Immáron a követőim is elérik a tízezer főt, ami közelébe sem ér Iggy Azalea csodálóinak, de én ettől is boldog vagyok. Egyre gyorsabban görgetek lefelé, mivel nincs olyan kép, amelyet nem láttam volna és kezdem megunni a pofám állandó nézegetését, ami elég nehéz dolog, mivel bárkit elbűvölök. Az egyik fotón hatalmasra tágulnak a szemeim és nagyot nyelek. Ez nem lehet igaz. Nem, nem, nem és nem. Ott állok a tükör előtt, kezemben a telefon, arcomon egy buja máz, míg testemet nem fedi textil. Körülbelül két éve örökíthettem meg ezt a pillanatot és küldhettem el egy srácnak, akivel akkoriban kavartam. Mindössze tizenöt éves voltam, naiv és ártatlan, a szexnek a gondolatától is rettegtem, viszont már akkor is bevállalós és merész voltam. Küldözgettem magamról érdekes képeket a kiszemeltjeimnek, de nem gondoltam volna, hogy ezek közül bármelyik is napvilágot lát valaha. Ha ezt a képet megpillantja a jövendőbeli menedzserem, az, aki fel akar karolni egy életre elfelejt. Talán elromolhat minden, amiben eddig hittem.