Lionel Jones

Lionel egy átlagos férfi, aki szereti átadni a tudását másoknak is. Nyugodt természetű, nagyon nehéz kihozni a sodrából, és nem szereti az erőszakot. Képes józan ésszel túljutni a nehézségeken. Előbb gondolkodik, csak aztán beszél. A nőkhöz nem igen ért, ezért soha nem volt egy normális kapcsolata sem. Mindene a zene, az éneklés, ezek mellett nem is enged időt másra.
Kedves, megértő figura, aki bárkit meghallgat, de a tanácsaira jobb ha nem alapozol, mert elég sokszor mellébeszél. Jó vezető, karakteres alkat, nem engedi, hogy elnyomják, és kész harcolni az elveiért. Jól kijön mindenkivel, nem szereti megkülönböztetni az embereket, mindenkit egyenrangú félként kezel.
Összességében egy átlagos, amerikai pasas.

Nem mondaná magát egy adonisznak, ha a külsejéről van szó. Megfordulnak utána a hölgyek, de inkább hírnevének, mint külsejének köszönheti, legalább is, ő így gondolja. Sportos alkat, nem veti meg a mozgást, van rajta izom, nem szereti elhanyagolni magát.
Ruházatban sem válogatós, jöhet neki minden. A rövid sortoktól kezdve a farmeron át pizsamáig bezárulva mindent magára ölt. Mikor milyen a kedve.

HOBBI: Gitár és az éneklés a minden. Emellett szívesen elszórakozik a gyerekekkel, mindig szeret a közelükben lenni.
CÉLOK: Vágya, hogy minél több fiatalnak átadhassa a tudását.

Kényelmes karosszékemben üldögélek az irodámban. Odakinn hét ágra süt a nap, a madarak csicseregnek, én még sem érzem túl jól magam. Ideges vagyok, hiszen holnap érkeznek a gyerekek, akiket a táborba felvettünk.
Pillantásom az asztalommal szemben lévő falra esett, ahol egy aranyozott keretben, elődöm nézett rám, hatalmas, megnyugtató mosollyal.
Eszembe jutott, hogy anno, mikor én jöttem erre a helyre diákként, mennyire izgatott voltam, de ez a mosoly, képes volt megnyugtatni. Most is, talán sikerült egy picit, mégis a gyomrom görcsösen szorult össze.
Ez a tábor első nyara, mikor más vezeti, mikor másnak a vállát terheli minden, vagyis az enyémet. Bíznom kell benne, hogy nem történik semmi.

Gondolataim messze szálltak. Végig gondoltam életem minden percét, amire éppen emlékeztem. Első iskolai napom, a gimnázium nehéz éveit, aztán az a pillanat ugrott be, mikor megláttam a levelet.
Summer camp egy új lehetőséget nyitott felém. Nem tagadom, soha nem voltak valami jók a tanulmányi eredményeim, nem szerettem tanulni. Nem vagyok egy ostoba ember, csak a tanuláshoz mindig lusta voltam.
Ám a zene, az éneklés más tészta.
17 éves koromban kerültem a táborba, az volt az első nyara a helynek. Imádtam minden napját amit itt töltöttem el. Emlékszem a nyár végén majdnem elbőgtem magam, amiért haza kellett menni.
Alex, az elődöm, a nyár végi versenyre elhívott pár producert is, hiszen ez a hely nem csak arról szól, hogy jól érezd maga, hogy tanulj, hanem ez segít abban is, hogy valóra váltsd az álmod.
Az egyiknek megtetszettem, mert felajánlotta, hogy felvegyünk pár demót a stúdiójában. Nem tettem világhírre, de Amerika szerte ismerik a nevem.
Mikor hallottam az öreg haláláról, azonnal a tábor jutott eszembe, és eldöntöttem, hogy nem hagyhatom veszni. Nem volt alkalmam ez után többet a táborban lenni, hiszen akkoriban a 17 éves kor volt a felső határ. Hírnevemből befolyó összegek segítségével, megvettem a helyet, felújíttattam, és eldöntöttem, tovább viszem mindazt, amit Alex megálmodott.
Most már csupán egy nap. Egyetlen nap választ el attól, hogy kiderüljön, jól döntöttem-e.