Vendég Vendég
| Tárgy: Zarina Walls Pént. Jún. 05, 2015 9:54 pm | |
| Zarina Walls | Név Zarina Walls - Zara Szül. hely, idő Atlanta - 1997.05.16. Kor 18 Csoport Énekes Avatar Olivia Holt | TulajdonságokElég, ha egy pillantást vetsz rám, szemed elé terül az, aki vagyok – kívülről. Én sem vagyok más, mint egy átlagos amerikai tinédzser lány, bármikor képes vagyok beleolvadni a tömegbe, ám ha szükséges, kitűnni aközül is. Felnéznie rám nem nagyon kell senkinek, a termetem ugyanis sosem haladta meg a 165 centimétert. Ennek a magasságnak megfelelően, súlyom és testalkatom ideális. Ami leginkább megkülönbözteti a Földön élő rengeteg embert; az arcfelépítése. Sokak véleménye szerint cuki vagyok – amúgy utálom ezt a jelzőt hallani –, ami a babaarcomnak köszönhető, és hát mit mondhatnék – a babaarcos rész igaz állítás, amire a szőke tincseim mégjobban ráerősítenek. Legalább a szemeim nem kékek, hanem a barna egyik árnyalatában ragyognak. Öltözködés terén, az elmúlt években nagyon változó volt a stílusom, ám valószínűleg még mindig nem találtam meg a véglegeset. Ami fontos, hogy tudom milyen darabok előnyösek számomra, és öltözködésnél ezt mindig figyelembe is veszem. Belső tulajdonságaimat tekintve, úgy gondolom, hogy igen összetett személyiség vagyok. Nehéznek találom saját magamat jellemezni, de egy szerény próbát talán ez is megér. Kedves, nyitott és barátságos vagyok, szeretek jó első benyomást kelteni az emberekben. Ezt a benyomást szeretem megtartani is. Emiatt rengeteg barátom van, de nem élek rózsaszín ködben, nagyon jól tudom, kik az igazi barátaim, akikre bármikor számíthatok, és kik azok, akik csak érdekből, vagy más okokból vannak mellettem. Életvidám vagyok, pörgős, de milyennek kellene lennem, lehető legfrissebb felnőttként, tizennyolc évesen? Nem vagyok buta lány, és nem itt most nem a matematikai vagy fizikai ismereteimre térnék ki. Nem életelvem a YOLO, nem vinném úgy túl sokra. Gondolok a jövőmre, általában átgondolom a tetteimet, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem csinálok néha hülyeségeket. Nem elhanyagolható az sem, hogy a jellemem az aktuális beszélgetőpartneremtől függ, nem mindenkihez állok hozzá ugyanúgy. Ezt az emberek általában kiérdemlik.
Történet'A jó barátnő leteszi az embernek az óvadékot. A kitűnő barát együtt szalad az emberrel a rendőrség elől, és azt rikoltozza, hogy "Hű, ez meleg helyzet volt."' - Kathy Lette
Péntek az a nap, amelyet mindenki megérdemel. Mindenki megérdemli, hogy úgy töltse, ahogyan kedve tartja, és hogy azokkal legyen, akivel éppen szeretne. Van valakinek bármilyen ellenvetése? Nem?... Anya? Apa? Igen?... Rendben, meg sem lepődöm. Furcsán hangzana, ha apuci és anyuci kedvencének nevezném magam, miközben nem vagyok egyke, de azt hiszem, kénytelen vagyok, hiszen ez az igazság. Van egy bátyám: fiú, idősebb, mint én, mindig azt tesz, amit csak akar – velem ellentétben, természetesen – ,így hát én maradok az egyetlen opció apa pici lányának lenni. Nem is kell tovább ragoznom, hogy mindentől próbálnak megóvni, és a legjobbakat szeretnék nekem. Megértem én.
Sok barátom van, sokszor járunk össze. Amikor nincs különösebb tervünk, egyszerűen csak összeülünk egy kisebb parkban a környéken, ahol az ott lakókon kívül nem nagyon jár senki. Elég csendes terület, ahol sajnos – nem sajnos, nehezen tudunk észrevétlenül lenni. Volt már rá példa, hogy ránkszóltak, megpróbáltak elűzni, de mégis mi jogon? Nem titok; továbbra is ott ütöttük el a szabadidőnk jó részét. Nagyjából egy éve kezdett épülni egy többemeletes ház, ami valamilyen okból kifolyólag egy ideje érintetlenül áll, így szoktunk oda lassan-lassan. Egyébként szuper fentről a kilátás, ahogyan a levegő is, az egyetlen probléma csupán, hogy tilos a telekre való belépés – pedig milyen jó kis hely! Nos, ki is használtunk mindent, amit a ház megadatott, a szomszédok hessegetéseit, azonban továbbra sem úsztuk meg.
Mint már említettem, ezekre a helyekre spontán szoktunk eljönni, amikor nincs jobb dolga a társaságnak, ám kivételek mindig vannak. Úgy terveztük, péntek este eljövünk a házhoz és eltöltünk itt egy izgalmas éjszakát. Nem szerettünk volna feltűnősködni, nem bulit szerveztünk, nem hívtunk sok embert, mégcsak bömbölő zenénk sem volt. Ehhez képest, elég kiszámíthatatlan éjszakának néztünk elébe. Éjfélt sem ütött még az óra, amikor a kilátásunkat szokatlan fények zavarták meg. Piros és kék. Bíztunk benne, hogy csak a mentő, de ennyire hülyék nem lehetünk. Rendőrök. Hozzánk jöttek és egyértelműen nem azért, hogy csatlakozzanak a szerény összejövetelünkhöz. Siettünk. Futottunk – főleg én. Van, akinek egy ilyen ügy miatt a szülei csak jól megveregetnék a vállát, de rám nyilván nem ez várt volna. Mindent otthagytunk, amit felvittünk magunkkal. A vicces az, hogy nemhogy több, de még egy igazi kijárat sem volt. Be volt kerítve a telek, mi pedig kreatívak voltunk, egy lyukon másztunk be, mindahányszor arra jártunk. Egyenként. Ami személyenként minimum 10 másodpercbe telt. Miénk volt a döntés, mit és hogyan cselekszünk. Elbújunk vagy futunk? Esetleg futunk és elbújunk? Nos, az enyém egy jó taktikának bizonyult, már csak abból a szempontból is, hogy sikerült hazaérni, anélkül hogy megadtam volna a rendőrségnek a nevemet, a lakcímemet és miegymást.
Otthon már csak kérdések vártak rám, ahhoz hasonlóak, hogy éjszaka tizenkettőkor mi okból kellett eljönnöm az osztálytársnőm pizsamapartijáról. Egyszer talán elmagyarázom nekik...
|
|
Vendég Vendég
| Tárgy: Re: Zarina Walls Szomb. Jún. 06, 2015 9:37 pm | |
| Elfogadva!! Drága Zar-in-a!! Kedves lánynak tűnsz már első ránézésre is, de a lapodat elolvasva ez be is bizonyosodik róla. Tetszik, ahogyan írsz, lehet, hogy ez neked most sablonszövegnek fog tűnni, de nem az. Van benne valami különleges, ami magával ragadja az embert, és az aki olvassa, pedig várja, hogy mikor lesz folytatása. Na, viszont én itt nem is szaporítom tovább a szót, költözz be, foglalózz, és irány játszani!! |
|