KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Statisztika
Nők
12
Férfiak
19
Énekesek
6
Táncosok
5
Zenészek
4
Művészek
3
Sportolók
2
Tanárok
3
Alkalmazottak
3
Városiak
3
Ügynökök
1
Színészek
0

Csacsogda

Legutóbbi témák
» Damon Glenn
Elias Gus Michel Empty 
Vendég Szer. Nov. 25, 2015 3:33 pm

» Rendezvény leírás - Szabályzat!
Elias Gus Michel Empty 
Vendég Szomb. Okt. 24, 2015 10:09 am

» Juliette Betranche
Elias Gus Michel Empty 
Vendég Csüt. Okt. 22, 2015 1:23 pm

» Staff közlemények
Elias Gus Michel Empty 
Vendég Csüt. Okt. 22, 2015 9:35 am

» Zarina Brooke Wayland
Elias Gus Michel Empty 
Vendég Hétf. Okt. 19, 2015 9:13 pm

» Avatárfoglaló
Elias Gus Michel Empty 
Vendég Hétf. Okt. 19, 2015 5:23 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Pént. Jún. 01, 2018 6:49 am-kor volt itt.

 

 Elias Gus Michel

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
Anonymous



Elias Gus Michel Empty
TémanyitásTárgy: Elias Gus Michel   Elias Gus Michel EmptyVas. Okt. 18, 2015 10:42 pm

Elias Gus Michel




Név
Elias Michel
Szül. hely, idő
Tennessee, Maryville 1995. december 5.
Kor
19
Csoport
Énekesek
Avatar
Zachary David Alexander Efron

Tulajdonságok

~Belbecs~

Ha rám nézel talán egy elkényeztetett, amolyan tipikus "a suli legjobb pasija" alakot látsz, akinek nagyobb az egója és a hírneve, mint az agya, és ezeket csak csilli-villi, fehér-fogvillantós szépfiúvigyora übereli. A haverok előtt talán hasonló vagyok. A "haverok"... Ritka számba megy, hogy valakit igazi barátomnak tekintek, hiszen az emberek többsége manapság olyan, hogy nem néz a csomagolás alá, csak leveszi a legszebb tömegtárgyat a polcról, nem foglalkozva azzal, mi lehet benne. Kevesen vannak, akik igazán ismernek, akik bepillantást nyernek a valódi énembe, abba, hogy mit csinálok a szabadidőmben... A legtöbb ember számára csak egy elkényeztetett ficsúrnak tűnök, a laza srácnak, akinek nem számít semmi, aki a legtöbb sportágban jeleskedik, az eminens tanulónak, aki minden nehézség nélkül írja meg a dolgozatokat, és hasonlók. Nem tudják, mennyi kemény munka, edzés, tanulás az, ami elősegíti mindezt.
A "haverok"... Vannak köztük olyanok, akik buzisnak tartanának, ha megtudnák, hogy éneklek. Pedig a személyiségemet leginkább formáló tényező, ami nélkül el sem tudnám képzelni a létezésemet, az a zene. Ez az egyetlen dolog, amiben igazán tehetségesnek tartom magamat. Úgy értem. Ehhez kell tehetség. A sport egy olyan dolog, amire bárki képes, ha van elég kitartása, egy jó edzéstervvel el lehet érni hogy jó legyél. Kivéve persze, ha az ember valamilyen testi fogyatékkal rendelkezik, és/vagy beteg. Persze, nekik nem ilyen egyszerű, de egy egészséges embernek csak kitartása kell legyen. Jóllehet szükséges hozzá megfelelő testalkat is, de ez egészséges étrenddel és mindennapos edzéssel elérhető. A zene viszont teljesen más. Ehhez kell tehetség. Kiskoromban szerettem volna rajzolni, de pár ocsmány firka után rá kellett jönnöm, hogy nem áll rá a kezem, egyszerűen nincsen hozzá készségem. A regényírásnak is nekiveselkedtem már, persze abba is bele tört a bicskám, hiszen nem írónak születtem. Minden művészethez szükség van egyfajta velünk született készségre, hogy ráérezzünk arra, amit csinálunk. Úgy hiszem, a művészek arra születtek, hogy művészek legyenek, legyen az zenész, táncos, író, vagy festőművész. Minden elért eredményem közül az énekhangomra vagyok a legbüszkébb, mert dalban kifejtve tudom leginkább leírni, hogy ki vagyok valójában. És mégis... Ezt alig tudja rólam pár ember a suliban legalábbis. Nem titkolózok én senki előtt, egyszerűen csak nem kérdezi soha senki, hogy mit csinálok szabadidőmben, és mi az amit a leginkább szeretek. Az pedig már nem az én hibám, ha nem veszik észre, hogy amikor csak lehet, ha csak egy percnyi alkalmam is nyílik rá, máris a fülemen a fejhallgató, és hallgatóm a legkülönfélébb zenei stílusok ismertebb, és kevésbé ismert dalait. Számomra kétféle zene van: ami tetszik, és ami nem, irányzattól, vagy bandától függetlenül. Minden stílusnak vannak kiemelkedő darabjai, és mindben megtalálható azon előadók munkája, akik nem arra lettek hivatottak hogy a zenével foglalkozzanak.
Hmmm. Eddig még nem beszéltem másról, csak a zenéről. Igaz, ez teszi ki életem nagy részét, nem csak ennyi vagyok. Édesanyám mellett nőttem fel, de nem lettem elkényeztetve, nem vagyok anyuci pici fiacskája, aki helyett a mami majd mindent elintéz. Gyermekkorom óta önállóságra, és felelősségre nevelt. Megtanította, hogyan bánjak tisztelettel másokkal, hogy soha ne nézzek le senkit, bármilyen is legyen, hogy segítsem a nálam gyengébbeket, és tiszteljem a felettem állókat. A mai világban ez is ritkaság. Olyan ember vagyok, aki ki tud állni a maga igazáért, de emellett hosszú ideig képes higgadt maradni. Komoly csak akkor vagyok, mikor a helyzet úgy kívánja, egyébként ha igazi barátok között vagyok, vagy csak egyedül a szobámban, felettébb gyerekesen tudok viselkedni. Szerintem ezzel nincsen semmi baj. Fel tudom mérni a helyzetet, mikor kívánja meg magának az érett viselkedést, de minek lennék begyöpösödött vénember tizenkilenc évesen, mikor szórakozhatok is, és élhetem késői gyermekkorom?! Nem vetem meg a játékokat, sem a régi fizikai, sem a mai virtuális formában.
Voltam már gyermek, s gyerekes, hazug, csaló, mikor blöfföltem, s túl őszinte, mikor kikívánkozott valami. Vannak, akik szeretnek, tisztelnek azért, mert olyan ember vagyok, amilyen, és vannak akik éppen emiatt kívánnak alám ásni egy jó mély gödröt. Ítélkeznek rólam emberek,akik nem ismernek. Ismerj hát meg, és döntsd el, kedvelsz-e vagy sem. Addig pedig,míg nem tudsz rólam semmit, tessék a magad dolgával foglalkozni.

~Külcsín~

Mit is tagadhatnám, jól nézek ki. Nem csak azért, mert a génjeimben van hogy helyes legyek, hiszen a testem bármely felületén feszülő izom kemény munkának köszönheti a küllemét. Csak is annak az eredménye, hogy kiskoromban hozzászoktattam magamat ahhoz, hogy korán keljek, és csak a reggeli torna után mentem suliba. Ez a mai napig így van, hiszen a jó szokásokon mi értelme lenne változtatni? Fogvillantós, kisfiús mosolyom - melynek nyomán apró ráncok húzódnak a szám sarkába - sem volna olyan, amilyen, ha nem fordítanék kellő időt a fogápolásra. Neeem, ez nem a reklám helye, meg nem a tanmeséé, hogy gyerekek tessék szépen fogat mosni, de éppen azt szeretném bebizonyítani hogy az ápolt külső nem csak úgy terem a fán. Én nem mondom magamra, hogy olyan helyes, vagy szívdöglesztő lennék, hiszen van egyfajta egészséges önértékelésem, és ha tükörbe nézek, nem csak egy jólfésült, vagy jóvágású srácot látok, hanem az abba fektetett időt, amit arra fordítok, hogy küllememmel elnyerjem az emberek egyfajta bizalmát, és rokonszenvét. Ki barátkozna szívesen egy borostás, büdös, zsíros, lógóhajú, ápolatlan fazonnal? Na ugye. Nem kezdek prédikációba, mennyire egészségesen élek, hiszen nincs ember, aki nálam jobban szeretné a mekis kaját, vagy a hotdogot, meg a popcornt. Mégsem hízok el tőlük, sőt... Nem azt mondom hogy olyan kockák vannak a hasamon, hogy vonalzóval nem rajzolsz olyat, mert nincsenek, de hasizmomat mindig feszesen tartom, nem vagyok pucros. Amolyan égimeszelőnek sem mondanám magamat a 175 centimmel, de nem is tartozom a mélynövésű emberek sorába. Kócos barna hajamat nem sűrűn vágatom hét centi alá, mert akkor már nem lehet beletúrni, bár jóllehet, így nehezebb kezelni, mert többször fekszem el a kelleténél. Van, hogy csak amiatt mosok hajat reggel indulás előtt, mert olyan, mintha felnyalta volna éjszaka egy tehén, és egyszerűen irritál. Apámtól örököltem a hajamat, ami mindenki szerint nagyon jó minőségű, mert nem vékony szálú, de nem is az a drótféle, ráadásul még dús is. A lányok szerint "túrható" hajam van, én meg azt mondom rá, hogy "tűrhető" bár néha agybajt kapok tőle.
Szemeim viszont édesanyámhoz, és az ő felmenőihez vezethetők vissza. Az ő családjában volt a legtöbb embernek kék szeme, és anyám szerint mindenki közül enyém a legszebb. Én erről nem kívánok nyilatkozni, inkább mindenki ítélje meg, mennyire tartja vonzónak őket. Látni mindenesetre jó látok vele, ami nem hátrány. Egy szemüveges sem volt a családban sosem, és az eddigi tapasztalataim alapján, nem én fogom elkezdeni a sort. Szerencsés génekkel lettem megáldva, eddigi tizenkilenc évem alatt semmiféle károsodást nem tapasztaltam a szervezetemben, és a családfát tekintve, elviekben nem is vagyok hajlamos az örökletes betegségekre.
Stílusomról szólva... Nem vagyok egy kirívó egyén, sőt, nagy egyéniség sem vagyok. Ahogy zenei stílusom sincsen, tekintve, hogy mindenféle zenét meghallgatok, így az öltözködési ízlésem is teljesen átlagos, nem igazodik sem a rockerek sem a rapperek világa felé, nem vagyok sem gót, sem hippi, vagy sorolhatnám még a végleteket. Egy egyszerű, átlagos srác vagyok, ennek is igyekszem tűnni, és nem is tartom magamat többre annál. Így hát miért is hordanék kirívó cuccokat? Átlagos napi viseletem egy farmer és egy póló, azok is a szolidabbik fajtából. Akibe szorult némi tisztesség, úgysem a ruha alapján ítéli meg az embereket.  


Történet
Legalább háromszáz szavas történetet várunk ide. Nem fogunk meglincselni, ha pár szónál rövidebb, de azért ennél a háromszáz szónál ne adjuk túlságosan alább.
Szerepjáték példát is elfogadunk, de ne legyen hozott, mert ezt a karakteredet szeretnénk megismerni.
Vissza az elejére Go down
 
Elias Gus Michel
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékosok sarka :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: