Kicsi a bors, de erős. Így tartja a mondás és lehet, hogy ez igaz is a borsra, de emberekre nem vinném át hiszen a kisebbek általában nem járnak jól semmilyen helyzetben. Én sajnos beleesek ebbe a csoportba a magam százötvenöt centijével, és megeshet, hogy csak vasággyal nyomok ötven kilót. Fizikailag nem vagyok erős, sőt, egy erősebb fuvallat pillanatok alatt elsodor mintha élvezné, hogy a szenvedésemet láthatja. Könnyed alkatom ad lehetőséget erre nem csak alacsony termetem, mégsem az a legrosszabb, hogy elvisz a szél, hanem az, hogy semmit se látok, hogyha mondjuk a felső polcokra van pakolva. Nem tudom miért kell olyan magas polcokat pakolni minden boltba, amikor a társadalom nagy százaléka hihetetlenül alacsony. Szerintem élvezik, hogy mi kicsit ott pipiskedünk, meg igyekszünk, de amikor borítjuk a polcokat még nekik áll feljebb. Tapasztalatból mondom, ne dőljön senki neki annak, vagy másszon fel rá, csak azért mert a legfinomabb csoki ott van fent. Nem éri meg. Hosszú, göndör és nem mellesleg barna fürtjeim vannak, amik a nap minden pillanatában rakoncátlankodnak és azt hiszik, hogy minden következmény nélkül bepofátlankodhatnak az arcomba. Hát jól hiszik, egészen addig, míg fel nem ötlik bennem a gondolat, hogy helyrerakjam őket. A szél erre képtelem, én is az vagyok, használhatok bármilyen kerámia lapos hajvasalót, vagy egyéb hajformáló eszközt, nem segít, akár a szimpla vasalóval is egyenesíthetném a hajamat az sem bírná sokáig. Szemeim barnák és még a legártatlanabb őzgida is megirigyelhetné őket anyám szerint, de abban még én is biztos vagyok, hogy bambi elbújhatna mellettem, és az ártatlan kislányos pofim mellett. Szerény személyem véleménye az, hogy már túlságosan is nagyok a szemeim, de ez az egyetlen igazán különleges része az arcomnak, ha a bőröm színét nem vesszük figyelembe. Nem vagyok fehér, de nagyon barna sem, de ez érhető is, hiszen az egész családom Brazíliában élt és él is a mai napig, ahogy én is. Épp ezért lehet valami szappanopera szereplőnek kellene mennem, oda mindig kellenek az emberek.
Kicsi vagyok, de ettől függetlenül nagy szívvel rendelkezem, nagyobbal, mint amilyen én magam vagyok, így nehéz magamba tuszkolni azt a sok szeretetet. Igaz, senkibe sem csak jóság szorult, ez velem is így van, hiszen a kis ördög még a legangyalibb, legvallásosabb emberben is megtalálható, mondja magát akármilyennek. Az apácák fejében is megfordult már milyen lehet az élvezet oltára előtt áldozni, vagy kihordani egy gyermeket, és felnevelni őt abban a tudatban, hogy az ő méhének gyümölcse. Mocskos gondolatok minden elmében megfordulnak, csak más az, ha valaki eltitkolja, és elfojtja magában, és más az is, ha csak szimplán nem ad neki hangot, arról ne is beszéljünk, aki ki is mondja. Nem vetem meg én sem ezt, nem mondom, hogy egy perverz gondolat sem szalad még ki ajkaimon, de mindennek megvan a maga ideje és helye, én pedig ezt fel tudom ismerni, és el tudom dönteni magamban, hogy szabad, vagy sem. Sosem kellett nekem megmondani, hogy meddig mehetek el, vagy mit tehetek, és mi az amit nem, mert van bennem egy belső mérce, ami méri a határaimat és minden helyzetet jól meg tudok ítélni, így nagy bajba nem kerülhetek. Persze vannak kínos szituációim, legtöbbször ha a polccal harcba szállok, mert olyankor mindig ő nyer. Komolyan olyan kis erőszakos minden polc, mintha az lenne a legfontosabb dolguk, hogy tönkretegyék az alacsony emberek életét és szégyenbe hozzák őket. Emellett hatalmas plüssállat gyűjteményem van, amivel csak még jobban kikészítem az embereket, talán emiatt nem volt olyan sok ember a szobámban, nem mindenki tudja elviselni. Bezzeg, ha egyszer lesz egy igazi tigrisem, akkor mindenki vidáman fog odamászni hozzám, hogy hadd simogassa meg. Majd megnevelem, hogy ne harapja le az emberek kezét... vagyis mindenkiét ne. Mindent egybevéve azt hiszem nem vagyok rossz ember, se komoly, folyton nevetek, és mosolygok, történjék bármi, majd az én boldogságommal felvidítom az egész világot. Humorom nincs, de cuki vagyok, ha hihetek annak, amit mások mondanak rólam, plusz jó hallgatóság vagyok, és lelki szemetesládának is megfelelek legyen szó bárkiről, és bármilyen helyzetről. Nagyon megértő vagyok, és ölelés centrikus, na meg kissé naiv is, hiszen én abban a hitben élek, hogy szeretettel nem lehet mindent megoldani, akkor is, ha a világ erre folyton rácáfol. Én még kitartok, csak kérdéses, hogy meddig.