Kellan Martin

Alapvetően csendes vagyok, de azért néha én is szeretem megmutatni a hangomat. Mint sok ember, úgy én se szeretem, ha utasítgatnak. Kedves is tudok lenni, de ahhoz valaki olyannak kell, hogy légy, akit bírok is. Sok hülyeségbe vagy szívatásba benne vagyok. A bulikkal és az alkohollal is jó a viszonyom, de azért nem minden napos dolgok nálam. Cigi az viszont rendszerint van a számba. Na, azt amúgy megemlíteném, hogy azért eléggé egy lusta dög vagyok. Az irodalommal és az írással is igen jó kapcsolatot ápolok. Van, hogy napokra bezárkózok a szobámba dalokat írni, amik véleményem szerint még egész tűrhetőek is. Néha eléggé nyűgös tudok lenni, de szerintem engem és a nyavalyáimat még ki lehet bírni. A verekedésben, zár vagy gép feltörésben eléggé otthon vagyok a haverjaimnak köszönhetően. Nem nagyon érdekel mások vélemény, vagy csak bizonyos esetekben és nagy ritkán. Nem vagyok az a típusú srác, aki naponta váltogatja a nőit, de azért sajnos a hosszú távú kapcsolatokkal bajban vagyok. Ami a külsőmet illeti... Eléggé fekete mániás vagyok. A feketét a feketével kombinációt egyenesen imádom. Nem hanyagolom el a kiegészítőket és a szegecses, szaggatott dolgokat sem. Mint a hozzám hasonló egyéneken, úgy rajtam is található piercing. De minek is magyarázok én most a külsőmről mikor te is tisztán láthatod azt?

Ugyan anyám nem valami tiszta és hát sose volt az a minta anya, de ő legalább mindig velem volt. Ellentétben az apámmal, aki azonnal le is lécelt miután megtudta, hogy anyám gyereket vár tőle. Mondhatom szép kis fater az ilyen. Sajnos annyira nem lakunk szerencsés helyen. Mi a New York kevésbé híres, szegény negyedébe, vagyis ahogy mások mondanák nyomor negyedében élünk. Aminek végül is szerintem meg van az előnyei is meg a hátrányai is. Előnyei, hogy itt már akár ovis korodtól megtanulhatsz zárakat feltörni, hibátlanul és észrevétlenül lopni és akár még a verekedések összes kis csinnyát-binnyát megtanulhatod e veszélyes környéken. Elismerem, hogy az itt élőknek nem megy valami könnyen az élet, de itt legalább még úgy mond, van össze tartás. Sokan megvetik a város e részét. Nehezen bíznak az innen jövőkbe. Jó elismerem, hogy talán egy két veszélyesebb bűnöző is megfordult már erre, de azért fájó dolog, hogy mindenkit egy kalap alá vesznek.
Mint mindig, úgy most is fél három felé toppanok be a csodás kis házunkba. Na, igen és itt a hangsúlyt a kisre raknám, hisz nem egy fényűző palotában lakok, csupán egy olcsó kis lyukban. Beérve ledobom a táskámat a földre és már ugrok is a hűtőhöz. Szokás szerint kong az ürességtől. Csak egy sült csirke comb valami kis krumpliszerűséggel és egy sör található benne. –Szuper. Szóval már megint csirke. –mondom unottan, majd becsukom a hűtő ajtaját és evés helyett inkább a szobámba kocogok. Már nem azért mert válogatós vagyok, de nem valami jó az a hús. Fogalmam sincs, hogy honnan szerzi anyám nap, mint nap, de abba hagyhatná már annak a szemétnek a hordását, mert az mindennek, csak ételnek nem nevezhető. Még a kutya is menekül, előle mikor meglátja, hogy neki akarom adni. De alig, hogy beértem volna a szobámba, anyám hangja felcsendült. –Kel! Kellan drágám leveled jött. – Drágám? Ezt a szót itthon csak akkor hallom, hogy ha akar tőlem valami szívességet vagy pedig jó híre van. Nem tudom, milyen levél lehet az, de ahogy elnézem, anyám nagyon örül neki. Mosolyogva lobogtatja utánam a levelet, jelezve, hogy húzzam vissza a belemet és olvassam el. –Mi az? Csak nem kevesebb bírságot kaptam, hogy már nekem is örülnöm kéne? – csoszogok mellé. –Nem te hülye. –üt rám a papírral. – Inkább olvasd el. – elveszem a borítékot majd nekikezdek az olvasásnak. Ám egy szó után már abba is hagyom. – Na, jó. Még is mi a tököm az a summer camp, vagy mi?- ráncolom össze a homlokom. –Az utad egy jobb élet felé. Legalább is gondolom, nem szándékozod ebbe a dohos lyukba tölteni a maradék életedet is. - mutat körbe drámaian, amire persze én csak a szemet forgatom. –Na, jó. Nekem mindegy. De tud, hogy más ölni tudna egy ilyen meghívóért. Hülyeség lenne kihagyni. – ezzel faképnél hagy. Természetesen szokás szerint. Ha valamit nagyon elakar érni nálam, akkor mindig ezt, csinálja. Még vetek egy pillantást a levélre, majd indulok is előkotorni a sport táskámat. Elvégre is annyira nem hangzik rossznak ez az egész. –Oké, vigyázz tábor, mert megyek!