Helga Smith

Külső:
Mézszőke göndör haj, sötétbarna szemek, telt ajkak, és kreol bőr. 174-cm-rel a föld fölött lehet velem találkozni, kimondottan karcsú csomagolásban. Szeretem a színes ruhákat és az ékszereket, a hajam legtöbbször kiengedve hordom. Mosolyom mindig őszinte, de ha felbőszítenek, akkor, ha lehetne ölni pillantással, megtenném. Ami már védjegyemmé vált, az a Helga-féle jeges mosoly, melynek jelentése „Kicsinállak, és nagyon jól fog esni.” Általában ha sminkről van szó, akkor a „kevesebb több” elvet követem. Hangulatfüggő, hogy mi veszek fel, ha rossz kedvem van, akkor eleve a sötétebb tónusok jöhetnek számításba, ha pedig vidám vagyok, akkor bármit fel tudok venni.

Jellem:
Természetemből fakadóan, nagyon gyorsan tudok barátságokat kötni, de szét is rombolhatom azt. Kedves, magabiztos lány voltam mindig is, szeretek segíteni a gyengébbeknek, és támogatom is őket, ha szükség van rá. Jó hallgatótárs is vagyok egyben, bárkinek a problémáját meghallgatom, és ellátom tanácsokkal, hogy jobban érezze magát. Viszont ha felmegy bennem a pumpa, akkor a nálam kétszer nagyobb gyereknek is nekimegyek, és általában addig ütöm, amíg mozog. Tehát összegezve, tudok kedves lenni, ám az anyatigris is képes belőlem előtörni, ha szükség van rá, de csak azért, hogy a másik fél érezze a törődést. Imádok pasik gyűrűjében lenni, de számukra elérhetetlen vagyok. Csak addig jó a játék, amíg meg kapom őket, utána már nem találok kihívást a dolgokban, és ez néha elveszi a kedvem.
No de az igazság:
Egyszóval: összetett. De boncolgassuk ezt ki, egy kicsit. Nincs annál rosszabb, mint fiatal női tánctanárral találkozni, ez alól én sem vagyok kivétel. Elég nagy beszélőkészséggel áldott meg az ég. Kimondom amit gondolok, bárkiről, legyen akár az első találkozásunk is. Néha talán akaratos vagyok, ki tudja igaz-e. Munkámat szeretem átláthatóan és odaadón végezni. Maximalistának tartom magam. Nem szeretem, ha hiba csúszik a dolgaimba. Van pár ember, aki ismer is közelebbről, róluk elmondhatom, hogy igazi barátok, amit ők adnak, azt hűen viszonozom is. Nálam a barátság szent és sérthetetlen! A céljaim elérésének legmagasabb foka, ha már egyéb trükköket kell bevetnem... Amolyan női praktikákat... Éljen a csábítás!

Kora reggel és még azt sem tudom, hogyan másszak ki az ágyból. A két nappal ez előtti balesetet nem vettem számításba rendesen. Ott is sajgok ahol egyébként egy-két akrobatikus lépéstől sem szoktam, most meg nyögök, mint egy vén csont. Néha elfelejtem, hogy mennyire ki tudok rúgni a hámból és olykor nem figyelek semmire. Mára már ott tartok, hogy felhívom Lionelt, én ugyan nem megyek órát tartani, de tudom, hogy kötelességem van. Az orvos ráér utána! Percekbe telik még mire kiválasztok egy sportos összeállítást és a szállodát elhagyom. Hollandia után ez a kis város sokkal nyugisabb, én mégis megtalálom a legtöbb bajos partit ha arról van szó. Jó kicsit még fiatal vagyok, lassan betöltöm a huszonötöt is. Benőtt már a fejem lágya, de néha elengedhetem magam. Most viszont a taxi már vár, hogy a táborba induljak. Egy óra múlva csupa zsibongó gyerek vesz körül, hogy valami újat mutassak nekik. Jézus, minden porcikám fájdalmasan nyög, hogy ne! Nyilvánvaló, hogy a doki jobb választás lenne, de nem tehetem meg. Ahogy beérek a táborhelyre a kávém és a reggelim már vár, ennyiből jó ez a hely, mindig tudják mit szeretnék és a társaság is tökéletes. Elmosolyodom ahogy a fiatalok köszönnek nekem, viszonozom a kedves gesztusokat majd a reggelimet elfogyasztva indulok a próba terembe ahol már nagyon sokan várnak. Fájdalmas mosoly ül ki az arcomra, nagyon sokat nem tudok ma csinálni, inkább csak osztogatom a tanácsokat.
-Kezet feljebb! Légiesebben lépj!-hangom bátorító, de az erő kihallatszik belőle, ahogy végig sétálok a gyerekek között. Néha melléjük lépek egyenesbe állítok egy-egy lábat, kihúzom a vállaikat, de minden tökéletes. Nem fáradok le nagyon, mikor úgy érzem képes vagyok egy nagyobb mozgásra, az új lépéseket meg is mutatom. A tükör sokat segít a teremben, így látok mindenkit. Hosszú ujjú felsőm és a melegítőnadrág takarja a kék-zöld foltokat, így csak az arcommal nem kell mutatnom mennyire fáj egy nagyobb levegő vétel. Legközelebb kétszer is meggondolom milyen buliba menjek.
-És most hadd lássam! Feljebb rúgjatok ki lányok. Fiúk magasabbra emeljétek ki őket!-döntöm oldalra a fejem, ahogy nézem ez még elég nehéz nekik. Vannak egészen ügyesek, de még nekik sem megy túl jól. Azt hiszem a következő órán is ezt fogjuk gyakorolni.
-Tíz perc szünet!-fújom ki végül a levegőt, ami végül egy grimaszba torkollik. Az erőnlétük még nem a legjobb. Ezen segíteni kell majd.