HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Pletyka rovat
Kattints és sztorizgass:

Aisha Blogja

Statisztika
Nők
12
Férfiak
19
Énekesek
6
Táncosok
5
Zenészek
4
Művészek
3
Sportolók
2
Tanárok
3
Alkalmazottak
3
Városiak
3
Ügynökök
1
Színészek
0

Csacsogda

Fb csoport
Facebook csoport

Latest topics
» the city that never sleeps
 
Vendég Pént. Jan. 29, 2016 5:59 am

» Skulduggery
 
Vendég Hétf. Jan. 18, 2016 7:48 pm

» Énekóra - April && Gavriel
 April Catliff
Csüt. Dec. 31, 2015 3:49 pm

» Heaven & Asa
 Heaven Bells
Pént. Dec. 11, 2015 10:30 pm

» April - Kenny
 April Catliff
Vas. Dec. 06, 2015 2:39 pm

» Damon Glenn
 Blair C. de Molay
Szer. Nov. 25, 2015 3:33 pm


Top posting users this month

Share | 
 

 Ava - Kenny: Késői vacsora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kenneth Eriksen


avatar
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 02.
TémanyitásTárgy: Ava - Kenny: Késői vacsora   Vas. Jún. 21, 2015 5:21 pm

Elhihetik nekem, van egy teljesen, tökéletesen ésszerű magyarázat arra, miért érkezem ide este nyolc után, amikor a nap már lenyugvóban, a kaja kihűlőben, a konyhásnénik pedig leléceltek. A helyzet az, hogy ma a szokásosnál is később keltem – kiélveztem az első reggelt, amikor sem a meló, sem a vonat miatt nem kellett kimásznom az ágyból –, majd reggelitől ebédig Chrisszel lógtam. Ebéd után aztán visszatértem a bungalóba, csak hogy megcsapjon a múzsa, és több mint két órán keresztül föl és alá járkáljak a helyiségben, kikerülve a szemétkupacokat. Egészen konkrétan három hónapja nem ütött meg így egyetlen ötlet sem.
Még a cím is a szemem előtt lebegett: Mikor Johnny hazamasírozik. Adott két északi katona, egy öregebb, családos és egy fiatal. A háborúnak vége, mindketten hazafelé tartanak. Kis falu valahol Washington, esetleg New York környékén. nem működne a város? Megálltam. Nem. Zárt, kicsi közösségre van szükségem, amiben mindenki ismer mindenkit. Tizenöten mentek el, ketten jöttek haza. Öreg fickó... nagy vagy kiscsaládos? Korban kicsi: apa, anya, három gyerek. Fiatalabbnak menyasszonya van, a sztori felénél összeházasodnak. Mindketten a háború démonaival küzdenek, mindketten másképp. Az öreg iszik. A történet végén nem bírja tovább, megöli a családját. A srác talál rá, ő végez vele végül. Katonához méltó halál, a háború áldozata marad. A srác megmarad, túlteszi magát a tragédiákon. Igen, de hogyan?
És itt fogyott el a puskapor. A történet kulcspontja, legfontosabb kérdése, és hiába jártam körbe a dolgot, az istennem nem sikerül rátalálnom. Vallás? nem. Túlságosan egyszerű, gyenge az üzenete. Plusz nem ismerem annyira a kor vallásosságát, hogy eljátszhassam. Pia? nem jó. Bár megmutatná, hogy két módon lehet kikerülni az alkohol verméből, de gyenge lenne, és nem lehetne könnyen indokolni, még kellene mellé más. De mi?
Amikor hasonló problémába ütközöm, általában futással csökkentem a feszültséget. Most azonban hiába kerestem föl késő délután a futópályát, sőt, még úsztam is vagy másfél órán keresztül, csak annyit értem el, hogy kellőképpen elfáradtam. A hiányzó darabka azonban nem akar jönni. Most már a korgó gyomrom hajtott a menzára. Átlendülök a pult felett és keresek valami harapnivalót. A vacsora finomnak tűnő, éppen szoba-hőmérsékletű maradéka még itt van, és úgy tűnik, több adagra is elegendő. Remek. repetázni azért nem fogok.
Tányérra szedek magamnak egy kevés chilis babot, majd letelepszem az egyik asztalhoz, és elkezdem elkölteni a vacsorám, csöndes magányomban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ava S. Morgan


avatar
Hozzászólások száma :
20
Join date :
2015. Jun. 05.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Hétf. Jún. 22, 2015 8:33 pm

A lánybungalóktól a menzáig az út nem több öt percnél. Átlagos napokon. Normális embereknek. Egy kissé – na jó, nagyon – őrült leányzónak viszont, aki jókedvében a gyaloglás helyett a táncot választja, már némiképp több időbe telik. Ez még nem magyarázat arra, hogy mégis mi a viharért megyek a menzához ilyen későn, de arra már igen, hogy a hét órai tusolásomat követően miért csak jócskán nyolc után tévedek errefelé. Mentségemre legyen mondva az is, hogy út közben még meg is állítanak a szokványos „Még mindig van erős táncolni?!"/"Beteg vagy!” felkiáltásokkal. A tarkómra lyukat égető gyilkos pillantásokról nem is beszélve. A két csoport között minden bizonnyal annyi a különbség, hogy az utóbbiak tisztában vannak azzal az aprócska ténnyel, hogy még két órát ráhúztam a gyakorlásra. Ők nem bírták már, én igen. Edzettebb vagyok, vagy szimplán megszoktam már, hogy a végletekig hajtom magam. Magam sem tudom melyik az. Talán egy kicsit mind a kettő. Megértem őket is. Nem lehet könnyű, ahogy egy tehetségesebb, kitartóbb lány lemos a színpadról, majd veled ellentétben neki, aki jóval többet mozgott, nem fáj semmije, hanem vígan flangál. Másfelől meg… Többet teljesítek. Jobb vagyok. Szokjatok hozzá.
Az egésznek pusztán annyi a hátránya, hogy felidegesítettem magam az idiótákon, valamint lekéstem a vacsorát. Utóbbi nem is volt igazi áldozat. Legalábbis bízom benne, hogy nem volt, vagy jut még maradék.
Szenvedélyességemet ellenben könnyen meglehet, hogy a menza ajtaja fogja bánni. A tervező - nem is értem miért - nem kalkulálta bele, hogy egy fiatal lány lábbal rúgja be, miközben táncol. Így annak rendje és módja szerint egy hatalmas csattanással vágódik a falhoz.
- Finom, és nőies Ava, mint mindig. Jegyzem meg félig hangosan, a megszokottól jóval nagyobb mértékű komolysággal a hangomban. Gyorsan a hátam mögé pillantok, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy valóban olyan hangosra sikeredett a belépőm, mint amire számítottam. Ez a még a kisebbik rossz. A nagyobbik az, hogy látom, ahogy a távolban kinyílik a gondnok ajtaja. Róla körülbelül annyit kell tudni, hogy egy pokróc szintjén áll agyilag, illetve hogy a kedvesség genetikailag hiányzik belőle.
-  Ennek nem lesz jó vége. Rögtön ellépek az ajtótól, és amennyire csak lehet a falhoz lapulok. Szinte biztos, hogy nem látott meg, ami jó. Már csak arról kell gondoskodni, hogy ez így is maradjon. Szememmel keresem a megfelelő búvóhelyet, ahova az ablakok kikerülésével el is lehet jutni, és ekkor megpillantom az éppen vacsoráját fogyasztó fiút.
- Oh, hello. Hirtelen annyira meglepődök, hogy ennél többre nem is futja. A közeledő léptek zaja viszont nagyon ösztönzőleg hat az agytekervényeimre, ezért néhány pillanat múlva már ott is vagyok mellette.
- Szólj, hogy köszönjem meg. Egyik kezemmel őt, a másikkal a tányérját fogom meg. A körülményekhez képest eszeveszett tempóban rohanok a pult felé, magam után rángatva őt is. Vigyázok, hogy ne öntsem ki a vacsorát, valamint arra is, hogy az ablakból ne láthasson meg minket senki. Végszóra, de pont beesünk a pult jótékony rejteke mögé, mielőtt meghallanám a gondnok lihegését.
- Bocsi. Tátogom, miközben remélem, hogy ő nem buktat le, a gondok nem vesz észre, meg persze azt is, hogy elhiszi, csak a szél játéka volt az egész.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kenneth Eriksen


avatar
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 02.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Hétf. Jún. 22, 2015 8:52 pm

Már éppen kezdenék nekiállni a kajának, abban a reményben, hogy legalább egy kis időre sikerül kiűznöm az elmémből a hatalmas lyukat ami az elmúlt hónapok legjobb ötletének közepébe égette magát, és lassacskán fölemészt mindent, amit eddig kitaláltam, keserű hamvakat hagyva maga mögött – igen, ez vagyok én, amikor el akarok felejteni valamit – , amikor az ajtó olyan erővel vágódik a falhoz, hogy a kanál a számban marad a csodálkozástól. Kivenni nem marad időm, ugyanis a következő másodpercben már egy vörös hajú lány lép mellém, markolja föl a kajámat, majd karomnál fogva rángatni kezd. Én meg hülye lennék ellenkezni.
A kanalat már csak a pult mögött sikerül kivennem a számból. Éppen megkérdezném a lánytól, akihez egy icipicit talán túlságosan is közel vagyok, komfortzónán mindenesetre belül, hogy mi a fészkes fene történik, amikor a gondnok is beérkezik, és a léptei hangjából ítélve minimum elefánttá változott menet közben. Ó, basszus, ez így nagyon nem jó... De hát mit tehetne az ember ebben a helyzetben? Nem szólok egy szót sem, csak egy kaján vigyorral jelzem a másiknak, hogy nincs gáz, élvezem én a balhét, majd föltartott kézzel jelzem, hogy legyen nagyon csöndes. Mintha ezt külön jelezni kellene...
A nehéz léptek kanyarokban haladnak: egyszer távolodnak jobb felé, visszajönnek, majd mennek balra, sosem távolodva el különösebben a mi helyünktől. Ha így kígyózik tovább, hamarosan elér a pulthoz, és garantálom, hogy benéz majd mögé. Márpedig ameddig ilyen kis köröket ró, nem tudunk mit csinálni. Hacsak... Működne? Egy mód van kitalálni. Közelebb hajolok „bűntársamhoz” és egyenesen a fülébe suttogom, olyan halkan, hogy hangom alig több a levegő rezzenésénél.
– Dobd a tányért a falnak jobb felé. Háromra. Én bal felé fogom vágni a kanalat. Amint elrepülnek, irány a konyha. Lapulva – mondom neki, fejemmel enyhén a tőlünk alig kétköpésnyire, mégis nehezen elérhetőnek tűnő lengőajtóra bökve. Ha bólint, válaszol, vagy valamilyen más módon tudtomra adja, hogy neki oké, én erősebbik kezembe veszem a kanalat, a másikkal pedig megkezdem a visszaszámlálást. Ha minden jól megy, a fickó pár másodpercre összezavarodik, márpedig nekünk összesen pár másodpercre van szükségünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ava S. Morgan


avatar
Hozzászólások száma :
20
Join date :
2015. Jun. 05.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Hétf. Jún. 22, 2015 9:43 pm

Kaján vigyor terül szét áldozatom ajkain, így - szerény véleményem szerint jogosan - arra a következtetésre jutok, hogy újdonsült társam élvezi a bújócskát. Sőt, még föltartott kezével azt is jelzi, hogy nem fog elárulni. Erre az ígéretre, cinkostársakra jellemző halovány mosoly suhan át arcomon, azután még közelebb húzódom hozzá, hogy minél kevésbé látszódjunk ki. Szerencsénkre nem tudatosul bennem, hogy ezzel az ártatlan mozdulattal lehet azt a célt akarta elérni, hogy hallgassak el. Ebben az esetben ugyanis az A verzióban szimplán idiótának titulálnám, amiért ilyen triviális dologra akarja felhívni a figyelmemet, a B verzióban pedig idiótának titulálnám, amiért ilyen triviális dologra akarja felhívni a figyelmemet ÉS hangos cirádába kezdenék, amiért ilyen gyönge elméjűnek tart. De, mint mondtam, szerencsénkre ez a veszély jelenleg nem fenyeget minket. Nem úgy, mint az nem is olyan aprócska férfi, aki lassan, de biztosan a rejtekhelyünk felé igyekszik. Fejemben egymást kergetik a gondolatok, arról hogyan menekülhetnénk meg, de egyik ötletem gyatrább, mint a másik. A léptek közelednek, én meg egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, amiért rám nem jellemző módon nem tudok kitalálni semmit. A semmit szó szerint értem. Teljesen leblokkoltam. Már is megfordult a fejemben, hogy most csak egy bálna tudna minket megmenteni. Nem is, inkább egy egyszarvú. Azt feltűnőbb. Végső elkeseredésemben már azon vagyok, hogy föladom magam, hiszen ha bukni kell, akkor egyedül bukok. Ennyi becsület még belém is szorult, a fene vinné el. Mielőtt azonban lehetőségem lenne a mellemet verve, hevesen nyilatkozni, hogy én, csakis én tehetek mindenről, verjenek vasra, és toloncoljanak ki, kedves jótét lelkem, akit belesodortam a saját hülyeségembe, egy ragyogó tervvel áll elő. Kétségbeesett arcomat ezután könnyedén átváltoztatja szemeim pajkos csillogása. Egy ördögi zsenit sikerült kifognom. Kacsintással jelzem, hogy benne vagyok, majd a lengőajtót felmérve egy egyszerűnek szánt - bár ki tudja, hogy annak is sikeredett-e - kézmozdulattal közlöm a másikkal, hogy egyszerre csak egy fér át, és ő lesz az első. Ő az ujjaival számol vissza, míg én némán tátogom a számokat. Az utolsó pillanatig a tekintetét keresem, valahogy megnyugtat. Talán ez a megnyugvás onnan ered, hogy tisztában vagyok azzal, ezt az akciót csak egy hozzám hasonló őrülttel lehet véghezvinni. Szükségem van tehát a megerősítésre, hogy jelenleg egy kevésbé beszámítható guggol mellettem. Bár az is lehet, hogy másból fakad. Ki tudja? Senki. És kit érdekel? Úgy van, senkit.
Pillantásomat közvetlenül a dobás előtt veszem el, amibe minden erőmet beleadom. A tányér millió darabra hullik szét, a menza csöndessége pedig visszaveri és felerősíti a porcelán törésének jellegzetes hangját. Most vagy soha. Ha szeretnek minket a fentiek, még arra is van esély, hogy egy szilánk eltalálja a gondnokot, ha pedig imádnak minket, akkor a bab maradékán el is csúszhat a férfi. Én persze ezzel egyáltalán nem törődök, csak arra koncentrálok, hogy a fiú után én is biztonságos helyre érkezzem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kenneth Eriksen


avatar
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 02.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Kedd Jún. 23, 2015 5:53 am

Nem kérdezem meg, miért mosolyog, ahogy az egész „csöndesen” dolgot sem próbálom a továbbiakban fölhozni. Látom, hogy érti a helyzetet, látom, hogy talán még jobban tisztában van vele, mint én. Ez jó, legalább számíthatok arra, hogy partner lesz a balhé elkerülésében, és nem kell átvennem a vezető szerepet. Jelenleg az agyam még mindig félig a saját sztorimon jár, és nem vagyok benne biztos, hogy minden alkalommal jó döntést tudnék hozni.
Ahogy közelebb húzódik hozzám, a lélegzetem kihagy egy pillanatra és érzem, ahogy a nadrágom egyre szűkebbé válik nagy hirtelenjében. Basszus... Oké, felfokozott izgalmi helyzet, baromi jó csajjal vagyok együtt a bajban, semmi pánik, amúgy is leköti a figyelmünket a terv végrehajtása. Veszek egy mély lélegzetet, majd hosszan, hangtalanul kifújom, ezzel is próbálva elterelni a saját figyelmemet. Az általában működni szokott. Inkább arra összpontosítok, hogy megjegyezzem, én megyek elsőnek. Persze, így praktikusabb, mindenesetre szerettem volna legalább egy kicsit lovagias lenni. De egyrészt én vagyok közelebb a lengőajtóhoz és amúgy sincs nagyon időnk vitatkozni. Búcsút mondhatok a szép kilátásnak...
Ahogy a visszaszámlálás a végéhez ér, mint katona a lövészárokból, úgy várom ki a kanalat a pult mögül. A "gránát" pörög a levegőben, gellert kap egy asztalon, végigsiklik egy másikon, egyensúlyozik a végén egy pillanatra, majd hangos csörömpöléssel zuhan a földre, olyannal, amire csak kihalt étkezőben képes az evőeszköz. Én erre már nem nagyon figyelek, amint a kezem megszabadul a kanáltól, megindulok, négykézláb, de gyorsan a lengőajtó felé, fejemmel lököm be, és mire az utánunk kutató fickó elkezdhetne magához térni, már bent is vagyok a sötét konyhában. A világítást itt már lekapcsolták, de áram még van, a hűtő az érzékelés határán zúg, hogy ezt jelezze.
Egy pillanatra nézek vissza, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a lány követett, majd ha igen, akkor a második pultsor felé veszem az irányt, és letelepszem mögötte. Hagyok helyet a másiknak is, miközben kajánul vigyorgok, mint a tejbetök. Hát, ez nem semmi volt. Talán a karakter lehetne veszély-függő? Nem, nem működne. De ez volt az első jó ötletem már vagy két órája. Mondjuk az, hogy éppen Jurassic Parkot játszunk a konyhában már önmagában megdobja a közérzetem, hát még a társaság...
– Szóval, azt hiszem ideje lenne bemutatkoznunk, igaz? – kérdezem, suttogva. – Kenny Eriksen, szolgálatodra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ava S. Morgan


avatar
Hozzászólások száma :
20
Join date :
2015. Jun. 05.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Kedd Jún. 23, 2015 10:22 pm

Röpül a kanál, csattan a tányér, hangzik a szitokszó. A fiú nekiiramodik, ám a gondnak súlyos léptei is egyre közelednek. Induljak utána? Vagy maradjak itt, hátha nem vesz észre? Puffanás hangzik aztán jobbról. Elesett! Mint egy őrült elkezdek kotorni a konyha irányába, pár másodperc múlva már a lengőajtót fogom belülről. Nem akarom, hogy kilengésével jelezze, hogy használtuk. Amint megáll, már suhanok is a rejtekhely felé. A pult mögött épp annyi hely van még, hogy én is odaférjek. Rámosolygok a mellettem kuporgóra, és biztosra veszem, hogy amennyiben nem rettegnék még mindig, hogy megtalálnak, már hangosan nevetnék a történteken. Arcaink olyan közel kerültek egymáshoz, hogy szinte az általa kifújt levegő csiklandozza a bőrömet. Máskor sem vagyok az a visszahúzódós fajta, hiszen egy táncosnak a legtöbb esetben partnerrel kell együtt dolgoznia, most pedig különösen élvezem a közelséget. Már-már késztetést érzek arra, hogy még közelebb húzódjak hozzá. Mielőtt azonban eme meggondolatlanságra vetemedhetnék elsuttogott szavak hagyják el a fiú ajkait.
- Tényleg a szolgálatomra állsz, Kenny. Majd nyújtsd be a számlát. Kacsintok rá vidámságtól csillogó szemekkel. Ava Morgan, bajaid okozója. Mutatok játékosan magamra, ám folytatni képtelen vagyok. Hatalmas csapódással kinyílik a lengőajtó, belép rajta a gondnok.
- Hol vagytok tubicáim? Rémülten pillantok Kennyre, hiszen ez a kijelentés azt jelenti, meglátta, hogy ketten vagyunk. Szerencsénkre a villanyt nem kapcsolja föl, vaktában indul a keresésünkre, így nekünk is van időnk kitalálni valamit. Lássuk csak. Két dolognak mindenféleképpen lennie kell egy üzemi konyhában. Az egyik, egy kívülre vezető ajtó, hiszen az alapanyagokat nem hozhatják a menzán keresztül. Illetve muszáj lennie még egy tároló helyiségnek is, ugyanis itt helyben főznek, ami azt jelenti, hogy az alapvető, nagy mennyiségben szükséges alapanyagokat valahol tárolni kell. Tehát egy ajtót kell keresni. Már csak a megvalósításban lehet hiba. Sietve nézek körbe a helyiségben, de hirtelen nem látok semmit. A szemem ugyan már hozzászokott a sötéthez, ellenben a környezetet abszolúte nem ismerem. Várjunk csak. Igen, az ott határozottan egy kilincs.
A lehető leghalkabban négykézláb ereszkedem, majd célba veszem a kilincsnek látszó valamit. Nem nézek hátra, az csak időpocsékolás. Ha meglát, akkor mindenféleképpen vége a játszmának. Ha pedig nem, jobban haladok, ha nem figyelek rá. Már majdnem elérem, mikor összerezzenek. Csörömpölés hallatszik mögülem. Kenny figyelemelterelése, hogy ne bukjak le? Vagy a gondnok ment neki egy halom lábasnak? Fogalmam sincs, de nem is érdekel. A kilincshez kapok, mérhetetlenül megnyugszom, amiért enged az akaratomnak és elfordul, majd intek Kennynek, hogy siessen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kenneth Eriksen


avatar
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 02.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Szer. Jún. 24, 2015 3:27 pm

Őszinte leszek, nagy bajban vagyok. És igen, ezt csak most sikerül fölfognom, miután összetörtünk valamennyit a tábor tulajdonából, adtunk némi melót a takarítónak és nagyon rövid idő leforgása alatt már a második pult mögött próbálunk elbújni egy fickó elől, aki, már amennyire ismerem, akár egy teljesen normális fazon is lehetne, olyan léptekkel, amitől a hegyek is megremegnek. A problémám a következő: egyre jobban kedvelem ezt a lányt. Rövid ismertségünk folyamán behúzott a bajba, hagyta, hogy kihúzzam belőle, majd közösen ismét belecsöppentünk. Adjuk ezt ahhoz, hogy libabőrös leszek a forró leheletétől és a nadrágomban valami éppen felrobbanni készül és már meg is van a katasztrófa receptje. Basszus, ha nem lenne ennyire nyomorult a helyzetünk, esküszöm, megcsókoltam volna már, aztán legrosszabb esetben arcon vág a pimaszságomért.
– Ó, ha te azt tudnád... – nyögöm ki, teljesen meggondolatlanul, halkan, de az tuti, hogy hallotta. Remek, Kenny, legalább gondolkodnál, mielőtt beszélsz, tudom, nem a legnagyobb erősséged, de biztos lehetne fejleszteni, ha legalább gyakorolnád. De hát persze, hogy nem teszed. Idióta. Külsőleg nem adom jelét annak, hogy ez nem volt teljesen tudatos, és inkább át is térek a következő szavainak megválaszolására, amik már félreérthetetlen, kaján vigyort csempésznek az arcomra. A kacsintást amúgy is nehéz dolog félreértelmezni. – Kitalálunk majd valamit, ha a fickót leráztuk, mi szólsz?
Mintha csak közölni szeretné velünk, hogy ez annyira azért nem lesz könnyű, a pasas belép a lengőajtón. Ugyanekkor én is lenyelek néhány cifrább káromkodást amit a Rendszerben tanultam. Mi a fenének nem hajlandó békén hagyni minket...? Meg kellene találnunk a kijáratot, vagy máskülönben cseszhetjük. Igen ám, csakhogy két ajtót is látok, és nincs a fejemben az épület alaprajza. Már éppen rábíznám magamat a vakszerencsére, amikor a lány megindul, négykézláb a sötétben, én pedig, mivel jobb ötletem nincs, követem. Nagyon közel haladok hozzá, körülbelül centik lehetnek köztem és közbe a legjobb esetben is. Én is hallom a csörömpölést, és biztos vagyok benne, hogy a pasas nekiment valaminek, de nem fordulok meg, hogy visszanézzek. Előre, katonák, aki megfordul, hátba lövik...
Látom, hogy Ava elfordítja a kilincset, az intését azonban nem tudja befejezni, ugyanis addigra én már az ajtón próbálom keresztül préselni mindkettőnket. Most rám marad az ajtó becsukása, és hangtalanul teszek eleget a kötelességemnek, még egy apró szisszenés sem hallatszik. Idebent talán egy fokkal sötétebb van, de legalább fel tudunk egyenesedni. A hátsó falon látok egy ablakot, arrafelé indulok el, de már féltávon látom, hogy túl magasan van. Néhány doboz azonban pont jónak tűnik, azok mögé el lehetne bújni.
Gondolkodni nincsen időm, hallom, ahogyan a kilincs elfordul. A lánynak jelzem a tervet, hangtalanul, csak mutogatom, majd, ha minden jól megy, éppen el tudunk helyezkedni a dobozok mögött. Egy szépséghibája van ennek: ezek a cuccok csak úgy rejtenek el két embert, ha azok legalábbis intim közelségbe kerülnek egymással, és ruha ide, ruha oda, abban az esetben Ava tuti megérzi, mennyire örülök a találkozásnak... És akkor msot reménykedjünk, a fickó csak benéz, és megelégszik annyival, hogy látja, hogy nem vagyunk itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ava S. Morgan


avatar
Hozzászólások száma :
20
Join date :
2015. Jun. 05.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Hétf. Jún. 29, 2015 10:50 pm

Szemöldököm valahonnan a homlokom közepéről tekint le Kennyre. Fogalmam sincs, min lepődök meg jobban: a véletlenül kicsúszott szavain, a kaján vigyorán, vagy azon, hogy ezek összessége milyen érzéseket váltott ki belőlem. Mert igen, hatással volt, jobban mondva van rám. Eddig csak egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet az a fiú, akit én vittem bele a bajba, ennek ellenére ő szó nélkül húzott ki belőle. Most már viszont érdeklődésemet megfűszerezte egy csipet rosszaság is, az alapvető izgalom mellett. Különös elegy, mégis van egy olyan érzésem, hogy még valami jó dolog is kisülhet belőle egyszer. Vagy nem.
Ezt azonban csak akkor tudjuk meg, ha képesek vagyunk elkerülni a totális megsemmisülést, amit az egyszerű emberek a lebukás szóval illetnének meg. Nincs ugyan könnyű dolgunk, ám a sötét duplán is velünk van, elvégre rejtekhelyet ad, illetve az ellenségünknek megnehezíti a közlekedést. Arról nem is beszélve, hogy azt az aprócska tényt is jótékony homályába fogadja, hogy az ajtó kinyitása után kis híján felborulok Kenny nem várt előrenyomulását követően. Mázli, hogy táncos vagyok. Az orra bukást követő másodpercekben tompítani tudok, ezért elmarad a hangos puffanással egybekötött feljajdulásom is. Mire azonban a pöppet kicsavart állapotomból föltornázom magam álló helyzetbe, Kenny már a helyiséget pásztázza. Legalábbis úgy gondolom, hogy azt csinálja, mert itt még sötétebb van, mint a konyhában, így már csak a körvonalát tudom kivenni. A körvonala pedig a szűkös helyiség végébe igyekszik, ahol hiába van egy ablak, túl magasan van, ahhoz hogy elérjük. Sőt, saccra azt mondanám, hiába lenne lentebb, akkor sem tudnánk ott elmenekülni. Túl pici. Valószínűleg Kenny is ugyanerre a következtetésre jut, hiszen mikor megfordul egészen másról kezd el hangtalanul magyarázni. Eleinte nem értem, hogy mi célból akar egy rakat doboz mögé bújni, de utána meghallom a kilincs jellegzetes hangját.
Habozás nélkül vetem rá magam a fiúra, és húzom be a dobozok mögé, persze csak akkor, ha ő maga még nem helyezkedett el előtte. Érdekes, hogy egy pillanatig sem kell elgondolkoznom azon, hogyan is fogunk elbújni, egy ilyen parányi helyen. Szorosan egymáshoz simulunk, mégis elkerülünk minden kellemetlenséget, hiszen testeink teljes mértékben kiegészítik egymást. Illetve majdnem teljes mértékben. Amikor ugyanis nyílik az ajtó, én ösztönösen még közelebb húzódom Kennyhez, és megérzek valamit. Valamit, ami ugyan nincs ellenemre, de határozottan meglep. Foglalkozni azonban nem tudok a felismerésemmel, mert a súlyos, közeledő léptek elterelik a figyelmemet. Lélegzetvisszafojtva várom a folytatást, ellenben rövidesen lazul a szorításom Kenny körül, mivelhogy meghallom az ajtó csukódását, majd a másik irányba induló léptek zaját.
- Megúsztuk? Suttogom el kérdésemet, miközben tekintetemmel akaratlanul is arra kérem a fiút, hogy ne engedjen még el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kenneth Eriksen


avatar
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 02.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Kedd Jún. 30, 2015 1:27 pm

Nyílik az ajtó, én pedig még a lélegzetem is visszafojtom. Abban a pillanatban egészen biztos vagyok benne, hogy fel fogok robbanni belülről, vagy a lány nekem nyomódó testének köszönhetően egy irányba tóduló vér, vagy pedig a tüdőkapacitásom végessége miatt. A fickó, aki utánunk kutat nem marad sokáig, és alig pár másodpercet tölt el itt, de én esküszöm, azt hittem, át fogja nézni a helyet. Azt hiszem, mi vagyunk a legszerencsésebb vandálok a világon. Vagy csak a fickó valami rettenetesen ostoba...
– Úgy tűnik – felelem, diadalittas mosollyal az arcomon. Most esik csak le, hogy bujkálás közben a lány derekára csúsztattam a karomat, talán azért, hogy megakadályozzam, hogy véletlenül leforduljon rólam. Már nem lenne szükség erre, elvégre megmenekültünk, vagy legalábbis elodáztuk a bukásunkat, mégsem engedem el. Látom a tekintetében, hogy ő sem akarja, hogy még véget érjen ez a pillanat, és most, hogy fölszabadultabbnak érezhetem magam, rájövök, hogy én sem. Ha nem kutat utánunk valaki, akár ki is élvezhetjük a pillanatot.
Szóval ösztönösen cselekszem. nem éppen a szokásom, általában tervezek, de ha az ember slicce éppenséggel szét akar pattanni, kijelenthető, hogy a józan eszét immáron sutba dobhatja. Mit érdekel engem, milyen következményei lehetnek ennek? Csak egy picit hajolok előre a fejemmel, éppen annyira, hogy megcsókolhassam a lányt, vehemensen, de nem erőszakosan. Most, hogy a melle a mellkasomnak nyomódik és érzem a testét az enyém ellenében, rá kell döbbennem: akarom őt. Baromi egyszerű a helyzet, igazából talán a legősibb érzés, amit az ember valaha érzett. Vágy. Ez önti el jelenleg az elmém, a testem, mindent.
A csók nem tart sokáig, és ahogy elhúzódom, a szemébe nézek. Látni akarom, hogy ő is akarja-e, ugyanannyira, mint én. Mert hát nem vagyok én állat... Jó, enni úgy szoktam, mint egy állat, de még én is tudom, hol van a határ. Most kellene valami okosat mondanom, valamit, ami megnevetteti, valamit, ami oldja a még megmaradt feszültséget, amire nem feltétlenül van szükségünk, és csak azt hagyja meg, amire igen.
– Szóval, az előbb említettél egy bizonyos számlát – mondom. Alighogy kiejtem a szavakat, a fejemet tudnám verni a falba. Gratulálok, Kenny, ez ismét baromi zseniális volt. Mondjuk jobbat nem tudtam volna kitalálni, az tény.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ava S. Morgan


avatar
Hozzászólások száma :
20
Join date :
2015. Jun. 05.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Csüt. Aug. 13, 2015 10:14 pm

Apró, ám annál elégedettebb mosoly kúszik az arcomra, mintegy tükörképként Kenny diadalittas vonásaira.
- Zseniálisak vagyunk, nem vitás. Lehelem szinte csak magamnak, hiszen amint ezt kimondom, tudatosul bennem, hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz. Test a testhez ér, és az a pár nyári ruhadarab, ami rajtunk van, nem sokat mindent hagy a képzelőerőre. Főleg nem ilyen közelségben. Elég a legapróbb mozdulat is - mint például egy lélegzetvétel - ahhoz, hogy ismételten felfigyeljek arra a nem éppen aprócska tényre, hogy mennyire szimpatikusnak találtattam. Mennyire akarsz engem, mókuska? Ösztönösen mozdulok egy parányit, hogy választ találjak saját kérdésemre, azonban leginkább csak az válik világossá számomra, hogy én bizony nagyon kívánom őt. Még annál is jobban. Hogy ezt a vágyat mivel magyarázzuk, a közelséggel, a hormonokkal, vagy éppen a nem mindennapi szituációval, az már nekem édes mindegy. Az egyetlen lényeges dolog számomra, hogy megkapjam azt, amit akarok. És akkor lehet ő is megkapja azt, amit szeretne.
Szükségleteim (vagy terveim?) kifejezéseként önkénytelenül is végig nyalok alsó ajkaimon. Kenny vagy érti a célzást, vagy szimplán ő is azokkal a gondolatokkal van jelenleg megáldva, mint én. Mindegy is, melyik. Lényeg, hogy megcsókol. Mozdulatából kiérződik az alig leplezett epekedés, némi szenvedéllyel megtoldva, ugyanakkor a visszafogottság is megjelenik benne. Én többet akarok, többre van szükségem, így mikor visszahúzódik elégedetlen nyögés hagyja el a torkomat. Bizonyos vagyok, hogy a tekintetem szinte perzseli a fiút, türelmetlenségem pedig egész lényemből árad felé.
- Hajtsd be hát azt a számlát. Suttogom vágytól enyhén torzult hangon. Vedd el, ami kell. Hátranyúlok, majd óvatosan egyik kezét a formás hátsó felemre vezetem. Csak hogy értse a célzást. Habozás nélkül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kenneth Eriksen


avatar
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 02.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Csüt. Aug. 13, 2015 10:33 pm

16 +

Van időm végiggondolni, hogy ez talán nem a legjobb ötlet? Van. Átfut az agyamon, hogy elhúzódjak és elmenjek? Át. Csak egy probléma van, teszek magasról ezekre a gondolatokra. Na, nem azért, mert annyira nagy kezdeményező lennék, ami azt illeti, azon a téren nem vagyok a legjobb. Nem, a bűnös az a diadalittas mosoly, a bűnös a lány teste, ahogy az enyémhez nyomódik. Tudom, hogy nem mehetek el innen, legalábbis addig, amíg meg nem próbálom megszerezni őt. Ez ilyen baromi egyszerű.
A csók nem tart sokáig, de nem bírnám visszafogni magam attól, hogy megtegyem ezt a lépést, azután, hogy végignyalt az ajkán. Őszintén, ha nem kaphatom meg őt, egészen biztos, hogy baromi sok időt fogok ma tölteni a mosdóban ezután, és holnap szerezhetek valahonnan egy újabb csomag százas zsepit. A nyögés már csak hab a tortán, még az eddiginél is közelebb tartom magamhoz. Amikor a hátsójára helyezi a kezem, szinte érzem, hogy megvadulok a vágytól.
Alig ér a szavai végére, amikor átfordulok. Most ő van alul, én felül. Innen tekintek le rá, csak egyetlen pillanatra, mielőtt ismét megcsókolnám, ezúttal vadabbul, érzékiebben, kimutatva, mennyire kell nekem. És nem állok meg ennyinél, a csókot követően az arcát, majd a nyakát halmozom el hasonlóan szenvedélyes, de sokkal gyorsabb érintésekkel. Szívem szerint letépném róla a felsőjét, de némi önmérsékletet itt éppen tanúsítanom kell. A kezemet ami eddig a hátsóján nyugodott, most kihúzom alóla, és a nadrágjával kezdek matatni – le akarom húzni róla, hogy ennyivel is közelebb kerüljek hozzá. A sajátommal még nem foglalkozom, félig-meddig abban reménykedve, hogy arról ő gondoskodik majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ava S. Morgan


avatar
Hozzászólások száma :
20
Join date :
2015. Jun. 05.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Csüt. Aug. 13, 2015 11:07 pm

Egy pillanatig meglepődök a hevességén, aminek köszönhetően immáron az én hátam feszül neki a padlónak, de nem panaszkodom, elvégre a kívánt hatást elértem. Mondjuk nem is vártam magamtól kevesebbet. Kellek neki? Igen. Akkor tegyen is érte. Ha tesz érte, én sem leszek hálátlan. Ez ilyen egyszerű.
Közvetlen miután a vágytól felhevült tekintetünk találkozik, egy újabb csók csattan el, ami az égető pillantásoknak köszönhetően egy újabb, sokkal érzékibb színezetet is kap.
Kifejezetten tetszik a helyzet. Az már csak hab a tortán, amikor a nyakam kényeztetésébe kezd. Testemnek ez a része mindig is egy gyenge pontom volt.
- Többet akarok! Gondolkozni már csak hangosan vagyok képes, de még képes vagyok rá. Magam sem tudom, hogy ez jó, vagy sem. Ujjaim keresik a fölsője alatt bőrének érintését, de mielőtt rátalálhatnának elhúzóik. Kis híján hangos cirádába kezdek, hogy ezt mégis hogyan képzeli, tegye vissza azonnal a kezeit oda, ahol voltak. Szerencséjére viszont ő a gyorsabb, így van esélyem felfogni, hogy csak le akar vetkőztetni. Egy kézzel lenyúlok, hogy segítségére legyek az övem kibontásával. Amint felvillan parányi fekete alsóneműm, eltökélt szándékommá teszem, hogy az ő felső testén se maradjon ruha. Az élvezetet későbbre tartogatom, így ha ő saját maga kezdené kigombolni nadrágját, játékosan a kezére csapok, egy halk "Az az enyém." kijelentéssel megspékelve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kenneth Eriksen


avatar
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 02.
TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   Pént. Aug. 14, 2015 4:51 am

– Akaratos vagy – súgom a fülébe két csók között, miután közli, hogy többet akar. A nadrágom belsejében növekvő dudor már egészen konkrétan fizikai fájdalmat okoz, és azzal fenyeget, hogy felrobban itt nekem. – Ez tetszik.
Ahogy a nadrág lekerül róla, és meglátom az alsóneműt, csak elvigyorodom, tetszik, amit látok. Időközben a lány leveszi rólam a pólóm, és én hozzálátok ahhoz, hogy megtegyem ugyanezt az övével. Előtte azonban a kezem a felsője alá siklik, és körülbelül két másodpercnyi szórakozás után, de kikapcsolom a melltartóját. Diadalittas vigyorral húzódok el, egyetlen pillanatra, amíg a szoba egy közeli pontja felé röptetem a fehérneműt. A bugyijával most még nem foglalkozom.
Visszahajolok, de kicsivel hátrébb lököm magam, két kezemet pedig lassan, érzékien végigfuttatom a lány belső combján, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy amikor a végére érek, kicsit hátrébb húzzam őket, és támasznak használjam, ameddig előrehajolok és a nyelvemmel kezdem kényeztetni. A bugyi még mindig nem zavar, eléggé apró – ebben a tekintetben meglehetősen praktikus –, így csak egyszerűen arrébb lököm, hogy fölfedjem a célomat.
Miközben a dolgomat végzem odalent, a legkevésbé sem sikerül lehiggadnom, vagy visszanyernem a józan eszemet. Ava totálisan megfosztott ettől, de nem baj, a legkevésbé sem bánom. Jobban akarom őt, mint eddig bármilyen lányt életemben, és ha az út a vágy beteljesüléséhez egy kis őrület, ám legyen.
Pár perc nyelvmunkát követően elhúzódok, és az övemmel kezdek babrálni. Amikor a kezemet arrébb üti, csak egy apró, beletörődő vigyor suhan át az arcomon, és hagyom, hogy „munkához lásson”. Már persze, ha hajlandó viszonozni a szívességet.
– Akarlak – nyögöm, mert már csak erre vagyok képes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Ava - Kenny: Késői vacsora   

Vissza az elejére Go down
 

Ava - Kenny: Késői vacsora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: A napfényes Napa város :: A Tábor és könyéke :: Menza-